Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 4-6. szám - A fegyelmi bírósági ítéletek kötelező ereje a munkaügyi perben

162 DR. VÁGI JÓZSEF csátás jogellenességére és pedig annál kevésbbé, mivel a fegyelmi bíróság az eljárás során felmerült bizonyítékokat szabadon mérlegeli s az annak eredményekép általa megállapított tények valósága a rendes bíróság részéről többé kérdés tárgyává sem tehető, nyilvánvaló, hogy a fegyelmi eljárás során is rendszerint helyt fogható fellebbvitel, esetleg ujrafelvétel utján különben is orvosolható alaki sérelmek bírálata a rendes bíróság hatáskörébe nem tartozhatik." Ebben a határozatban találkozunk a hatáskör hiányának indokával, holott az adott esetben kétségkívül nem férhet szó ahhoz, hogy a szolgálati viszonyból származó követelések elbírálása a polgári bíróságok hatáskörébe tartozik.4) Kivételt képez a fegyelmi bíróság eljárásának felülbirálhatatlansága alól az az eset, amikor a fegyelmi bíróság határozatának alapjául szolgáló tényállást büntetőbíróság bírálta felül, így pl. az 506. sz. elvi határozat (M. D. VII. 133. 3913/1912.) azon az alapon, hogy az alkalmazott a bűnvádi eljárásban újrafelvételi kért és ott őt beszámíthatóságot kizáró ok alapján jogerősen felmentették, mellőzte a fegyelmi bíróság ítéletének figyelembevételét. Ujabban azonban ellenkező döntések is keletkeztek (J. H. 1929. 1349., P. II. 875/1928.; u. o. 1933. 322., P. II. 4662/1932., közölve a H. D. 1933. 82. sz. alatt is). Ez az alapjában véve a munkaadóra kedvező praxis esetleg visszájára fordul. így történt ez a P. II 1424/1930. számú ítélettel eldöntött esetben, amelyről Beck Salamon a Polgári Jog 1932. évfolyamának 366. oldalán emlékszik meg. A fegyelmi eljárás szabálytalan volt, mivel a fegyelmi bíróság nem hét, hanem hat tagból állott és a vádlottat a fegyelmi vizsgálat során nem hallgatták meg. A munkaadó ezek után a polgári perben kívánja bizonyítani azt, hogy az elbocsátásra jogos oka volt. A Kúria elzárja őt a bizonyítás elől, utalva a fegyelmi eljárás garanciális természetére, amelyből a Kúria azt következteti, hogy a rögtöni hatályú elbocsátási ok bizonyítása csakis a fegyelmi eljárás során lehetséges. (Hasonló döntés: P. II. 3499/1925., Kéler id. m. 67. old.)5) A Kúriának az a joggyakorlata, amely szerint a fegyelmi bíróság határozata a rendes bíróság kezét a mondottakhoz képest megköti, praeter legem alakult ki. Amint láttuk, alkalmazza 4) Egyéb döntések ugyanebből a tárgykörből (fegyelmi eljárási szabálytalanságok): P. D. II. 212. Rp. V. 2281., 1925. május 18; u. o. 213. Rp. VIII. 5833., 1925. okt. 5.; J. H. 1932. 75., P. II., 7836 1929. Ugyancsak „hatáskör" hiányát állítják: J. H. 1929. 42. és 177., P. II. 3911/1928. és P. IL 5548/1927. 5) A joggyakorlatból még a következő esetekre utalok: Részletesen fejtik ki az alapelveket a J. H. 1930. 293. szám alatt közölt P. II. 1305 1929. számú és u. o. 1932. 1274. szám alatt közölt P. II. 8211/1939. számúitéletek. További döntések: M. D. XI. 188., Rp. VI. 7616/1916; H. D. 1925. 98., P. IL 5190/1924.; H. T. 1926. 88., P. II. 2876/1924.; P. D. 1932. 138., P. II. 2639/ 1928. ; J. H. 1927. 575., P. II. 1188/1926.; u. o. 1949., P. II. 4864/1926.; u. o. 1929. 1183., P. II., 1336/1928.; u. o. 1930. 1386., P. II. 2556/1929.; u. o. 1931. 384., P. II. 6617/1930.; P. II. 5192/1921., Kéler id. m. 68. 1.