Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)
1933 / 1. szám - A jogszabályok rendezése
A JOGSZABÁLYOK RENDEZÉSE. 3 ellenőrzi senki, a végrehajtás elmulasztása miatt senkit sem vonnak felelősségre. Mártonffy ama javaslatának azonban, hogy a változó miniszter helyett az állandó minisztériumot, esetleg annak adminisztratív államtitkárát, elnöki osztályának a főnökét, vagy éppen a törvényelőkészítő osztály főnökét kell a törvény végrehajtásáért felelőssé tenni, közjogi okok mondanak ellent, mert a végrehajtó hatalom feje a miniszter, a törvények végrehajtása pedig ennek a hatalomnak leglényegesebb tartalma. A miniszter politikai felelőssége kiterjed a törvény végrehajtására adott utasítás teljesítésére is. Minthogy azonban a jogszabályok tömegével már alig tudunk megbirkózni, gondoskodnunk kell végre jogszabályaink rendezéséről. Magyary Zoltán a m. kir. miniszterelnök elé terjesztett, a magyar közigazgatás gazdaságosságának és eredményességének biztosításáról szóló javaslatában a közigazgatás racionalizálásával szemben a közönség részéről elsősorban támasztott követelményként a jogszabályok áttekinthetetlen tömegében való eligazodást jelölte meg. De nem elég csak azt kívánnunk, hogy a törvényhozás az u. n. alkalmi törvények alkotásától tartózkodjék és a kormány se vonjon hatalmi körébe olyan szabályozást, amely tulajdonképen a törvényhozó testület jogkörébe tartozik. Ennek a kívánságnak a teljesedése legfeljebb a már meglevő jogszabályok szaporodását lassítja, de magában véve még nem mozdítja elő a szétszórt jogszabályoknak áttekinthető rendszerbe foglalását. A feladat tehát valóban az, amelyet Mártonffy Károly akként jelöl meg, hogy az élő és hatályos jogszabályokat szét kell választani az elavult és tárgytalanná vált jogszabályoktól. Ő a nehézséget abban látja, hogy a törvénykönyvek és a jogszabályok egyéb gyűjteményei a jogélet terén idővel bizonyos kettősséget teremtettek: egyrészről az érvényes, de részben elavult, részben tárgytalanná vált jog, másrészről az élő, hatályos jog között. Érvényes ugyanis minden olyan jogszabály, amelyet más jogszabály kifejezetten vagy hallgatólagosan hatályon kívül nem helyezett, élő jogszabály ezzel szemben csak az, amely nem csupán írott jogtételként szerepel valamely jogszabálygyűjteményben, hanem valóban szabályozója is az emberek társas érintkezésének. Ezek szerint ítél a bíró és a közigazgatási hatóság is csupán az élő jogszabályt alkalmazza. Ez a különbség a jogszabályok említett két csoportja között kétségtelenül megvan s bizonyos, hogy ha az élő jogszabályoknak az elavultaktól való elkülönítése megtörténnék, rájönnénk, hogy az előbbiek száma nem is túlságosan nagy. Azt, hogy mely jogszabály vesztette érvényét kifejezett vagy hallgatólagos hatályon kívül helyezéssel, nem nehéz megállapítani, de már sokkal nehezebb eldönteni azt a kérdést, hogy mely jogszabály avult el, mert ennek a kérdésnek a megfejtése egyebek közt attól is függ, miképen fogjuk föl a szokás törvényl*
