Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 3. szám - Nyomozás és vizsgálat

122 IRODALOM. tokból álló kivonatát, amely az állami ügyészség eredetét, fejlődését és az ellene szóló régi támadásokat tartalmazza (63-65. old.). Én régi idő óta szóval és írásban vallom, s annak a legilletékesebb helyen is nem egyszer kifejezést is adtam, hogy a kir. ügyészségnek a mindenkori kormánytól való teljes függetlenítése, szabaddá tétele elsőrendű igazságszolgáltatási érdek, de e mellett mégis kellő tisztelettel azt gondolom, hogy abból a fentebb említett — a napóleoni ügyészek céltáblájára irányított — kivonatból elsősorban ki kellett volna vonni és nem még magyar ráutalással kiemelni a Holtzendorff-féle sértő, gúnyolódó hasonlatokat. Ezek a múltra vonatkozó és nézetem szerint fölöslegesen idevetített hasonlatok a Kozma Sándor, Cserna Vince, Sélley Sándor, Heil Faustin, Baumgarten Izidor, Vargha Ferenc nemzedékére nem vonatkozhatnak, hisz ez a nemzedék a magyar büntető igazságszolgáltatás újjáteremtésében elévülhetetlen érdemeket szerzett; a rnost küzdő nemzedék pedig ugyancsak nem magas lóhátról beszélve, hanem egyedül az igazságra törve, sok támadást tűrve nehéz viszonyok között tiszteletreméltó kitartással kemény munkát végez, ennélfogva a hasonlatok erre sem alkalomszerűek. Elmaradhattak volna. Egyébként e pár jóindulatú megjegyzést nem vitátkereső szándékkal tettem, hanem csak azért, hogy ne essem a „qui tacet, consentire videtur" — előítélete alá. Ezekben a kérdésekben nincs is vitának helye, majd elintézi ezeket a fejlődő, rontó, javító élet. Én is csak egy erős egyéniség írói dinamikájának kísérő villódzását látom bennük, amely egyáltalában nem gátol engem abban, hogy a szerző e munkájának is a teljesértéküségét elismerjem, amint azt előbbi műveivel is tettem. 2.) Auer György a Bp-nak a nyomozásra és a vizsgálatra vonatkozó anyagát dolgozta föl az ismertetés tárgyát alkotó műben. Auer munkájának első fő, jellegzetes vonása, hogy a munkát oly ember végezte, aki tudósa az anyag elméleti részének, de ezen felül gyakorlati átélője, érvényesítője minden tételének. E munkában egy hely sincs úgy földolgozva, mintha légüres térben lebegne. A nyomozás és vizsgálat a bűnnel való kemény küzdelemre történő gondos előkészülés s erről a szerző úgy számol be, mint egy hideg eszű, mindenre kiterjedő figyelmű vezérkari főnök, aki csatatervet készít, az erőket készenlétben tartja, elhelyezi, rendezi, hogy az összeütközésnél minden energia az igazság diadalát előmozdítsa. A szerző szem előtt tartja, hogy ő gyakorlati célú kommentárt készít, ennek megfelelően tehát mindenütt törvénymagyarázatot ád a szabatosan tudományos, a helyes jog valódi értelme tekintetében, de mindig a gyakorlati célja iránt is. E munkájában nem túltengő a kritika, a kifogás. Tiszteli a törvényadta helyzetet, amelyet a Bp. a kir. ügyészség, a terhelt, a védelem stb. irányában teremtett, s ebben tökéletes pártatlansággal világosítja meg kinek-kinek a kötelességét és jogát. De