Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 3. szám - Az igért hozomány valorizációja a házasságkötés előtt

AZ ÍGÉRT HOZOMÁNY VALORIZÁCIÓJA 111 nyilvánuljon. Szükségtelenül erre nincs ok, de a szükségérzet fennforgását a gazdasági viszonyok eléggé ad oculos tárják. És a valorizálásra irányuló jog önmagában nem eléggé indokolja a jogkereső jogvédelmét? A valorizáló joggyakorlat kivédhetetlen argumentum abban az irányban, hogy az átértékelésre irányuló jogot — a mennyiségre vonatkozó jogot — bizonyossá kell tenni, mert ez az 1928: XII- t.-c. adta bírói méltányosság mellett bizonytalanabb, mint maga a jogalap. A gazdasági helyzet következtében a mennyiségre vonatkozó jog az 1928 : XII. t.-c. keretében önálló joggá nőtte ki magát, amely a jogalap vitátlan volta esetén is a Pp. 130. §-ban szabályozott megállapítási kereset tárgya. A jogalap vitátlan volta esetén is az átértéklés mennyiségére vonatkozó jog, a régebbi ígéret folyományaként, lényeges joggá lett, amely bírói védelmet igényel. Azzal a féllel szemben tehát, aki a koronában történt ígéret idejéhez viszonyítottan a pengő-értékben kifejezhető igényemet el nem ismeri, reákényszerít, hogy jogállapotomat: a követelés összegszerűségében rejlő jogállapotomat vele szemben bírói úton biztosítsam. Ennek a szüksége az 1928: XII. t.-c. rendszere folytán épen nyilvánvaló, mert a valorizálás mértéke a bírói méltányosságtól függ. Ezt pedig érdekében áll tudni a házasságkötés idejére az igénylőnek: az adóssal szemben, sőt a per közjogi jellege arra mutat, hogy a bírósággal szemben is, oly értelemben, hogy e jogot a Pp. 130. §-a alapján gyakorolja. A teleologikus ítélkezés helytállóságát azok a perjogi szabályok teszik indokolttá, amelyek az anyagi igazság érvényesülését korlátozzák. Magyary Géza reá is mutat arra, hogy a jövőre szóló elmarasztalás köre a jogos érdekek védelmére nem elegendő. (Lásd J. K. 1902. évf. 14. és 23. 1. Perjogának 611. oldala). A nevezett író a megállapító perek tekintetében is azt vallotta, hogy: a Kúria a helytadó megállapító ítéleteknél is nagyon szűkkeblűén járt el. (Perjog: I. kiadás 491. lap.) Hirdeti, hogy az elmarasztalási ítélet a szabály és a megállapítási ítélet csak kisegítő eszköz, de nem egyes esetekre korlátozva többé, hanem általában, ha jogi érdekeink megvédésére szükséges. Ezek a nézőpontok kellően indokolják, hogy a megállapítási perek minél liberálisabb elbírálásban részesüljenek és nyilvánvalóvá teszik a teleologikus ítélkezés szükségességét, amely két oldalú turpitudó esetén a restitutio in integruns megvalósításában is megnyilvánul. Okfejtésemet azzal a gondolattal zárom, hogy minden intézmény létjogosultságát a tömegérdekek becsületes intézése szabja meg. Az igazságszolgáltatás minden nemzet életében az igazságra vágyódó lelkek megnyugtatója kell, hogy legyen. A magyar bíróságok a hozzájok fűzött reményeket valóra váltották. A