Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 3. szám - Az igért hozomány valorizációja a házasságkötés előtt

AZ ÍGÉRT HOZOMÁNY VALORIZÁCIÓJA 109 tekintendő házasságkötéskor való fizetésre volt kötelezhető, amikor az ítélet alapján a kielégítési végrehajtás is kérhető lesz. A kiházasítás előkészíthető ez összeg (2000 P) erejéig anélkül, hogy a pénz már a házasságkötés előtt rendelkezésre álljon, de e döntés alkalmával mindkét fél részére a bizonyosság állapotát meg kellett teremteni. Ehhez képest a megítélt összeg már most jelzálogilag biztosítandó volt. Ez jogviszony fennforgását megállapító ítélet, de egyben jogrendező ítélet is, tehát a teleologikus Ítélkezésnek sajátos esete. A 757 — 1929. sz. Ítélet szerint: az alperesi jogelődök a perben azt a kijelentést tették, hogy: „ők 1912-ben akként nyilatkoztak: ha majd a felperes férjhez megy, amint a többi húgokat férjhez adták, a felperesnek is adnak hozományt." A perbeli adatok szerint 4000 korona hozományról volt szó A m. kir. Kúria szerint: a családjogi vonatkozású hozományt a bírói gyakorlat átértékli s minthogy az alperesek vagyoni viszonyai és a fölperes vagyontalansága a méltányos kiegyenlítést követelik: a m. kir. Kúria a fölperes hozomány iránti igényét 3000 pengőben találja megállapíthatónak s ezért a fölperes felülvizsgálati kérelme ezen tulmenőleg nem jelentkezik alaposnak. A hozomány, jogi természeténél fogva, más megállapodás hiányában a házasságkötés tényével válik esedékessé. Ennélfogva az alperesek az azonnali fizetés helyett csak az esedékesség napjául tekintendő házasságkötéskor való fizetésre voltak kötelezhetők, amikor az ítélet alapján a kielégítési végrehajtás is kérhető lesz. A hozomány rendeltetéséből, az adott viszonyokhoz képest — foly az is, hogy már a házasságkötéskor rendelkezésre álljon. Azért a hozományadási kötelezettség tagadásba vétele folytán e döntés alkalmával nem csupán a hozcmányadásra való kötelezettség bizonyosságát kellett megteremteni, hanem azt is, hogy a hozomány a fölperes férjhezmenetelekor, mivel errevaló érettsége már régen bekövetkezett, bíróilag kikényszeríthető módon rendelkezésre álljon. Mindezek folyományaként a fölperest feljogosította, hogy a fennebb jelzett tőke erejéig a jelzálogjogot az ingatlanok vételárára megfelelő módon előjegyeztesse. A Pp. 130. §-ban szabályozott megállapítási per célja: a jogosság kérdésében a jogerő előidézése. A fenti ítéletek ezt a jogerőt — a házasságkötés idejére megteremtették. Gaár szerint: a nő megállapítási keresettel fölléphet az ellen, aki neki férjhez menetele esetére bizonyos hozományt ígért és a nő a kilátásba levő házasságkötés folytán e hozomány folyósítására felhív, de ez egyáltalán tagadja, hogy ily hozományt ígért volna.(L. Kovács Marcel: Perjog II.kiadás 430.old.)