Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 3. szám - Dr. Kovács Marcel

V DR. KOVÁCS MARCEL perrendi kommentárjának második kiadása befejezést nyert, most, hogy megjelent a tizenkettedik füzet. Ezzel teljessé vált a mü, amely 1900 nagyalakú, széles, sürü sorokkal nyomott oldalon adja perjogunk teljes anyagát, minden részletre kiterjedő magyarázattal, a hazai és jórészben a külföldi bírói gyakorlatnak átfogásával és a jogi irodalomnak kimerítő feldolgozásával. A magyar jogi irodalomnak egyik legnagyobb szabású produktuma ez a kommentár. Egyazon személy egyéni alkotásaként talán párja sincs irodalmunkban. Méltó mü arra, hogy azon az első helyen emlékezzünk meg a teljesséváltáról, ahol jogéletünk közjellegü kiemelkedő eseményeiről szoktunk beszámolni. Jogászi közéletünk eseményének valljuk ennek a nagy kommentárnak befejeződését, a magyar jogtudomány eseményének. És eseménynek jogszolgáltatásunk szempontjából is, mert perrendtartásunk kommentárjai közül jogászközönségünk ezt választotta ki magának irányító nagykommentár gyanánt Midőn megállapíthatjuk, hogy ez a „Kovács" méretével meghaladja a magyar egyéni jogi szakmunkákat, egyúttal azt is megállapíthatjuk, hogy az anyag feldolgozásának megbízhatóságával is olyan elismertségre tett szert, amelyre kevés példát tudunk. Hogy immár második kiadásban és pedig méretében megkettőzve juthatott e mü jogászközönségünk elé, ezért őszinte elismerést érdemel jogászközönségünk. Mert csodálatos, hogy ilyen nagy művet jogászközönségünk a ma súlyos viszonyai közepette is kész volt magához váltani és feltudott venni. Ennél plasztikusabban nem fejeződhetett ki az elismerés egy mü iránt. És mikor jogászközönségünknek erről az érdeméről emlékezünk meg, emeljük ki, hogy a „Kovács" milyen jelentékeny nemzeti szolgálatot teljesített csonka hazánk határain túl, — ott, ahol ez a legfontosabb, — a megszállott országrészekben. Perrendtartásunk a megszállott országrészekben még eleven életet él, ha ott fokozatosan, számos tekintetben változtatást ejtettek is rajta a jogszabályalkotók. A magyar jognak azt a tudományos tőkéjét, azt az erkölcsi jelentőségét, azt a szellemi letétjét és azt a lelki világát, amelyet perrendtartásunk — jogszolgáltatásunk tudományos és gyakorlati hagyományaiból kialakulva—reprezentál, — a megszállott részek bíráiban, ügyvédeiben és jogászközönségében, — bármely nyelven szolgáltatják Jogállam XXXII. évf. 3 füzet. 7