Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 1-2. szám - A kár lényege

42 Dr. VÉSZI MÁTYÁS. szokását figyelemmel kísérni s nem felületesen tovább menni ezeken a kérdéseken, azzal az egyszerű megjegyzéssel, hogy a bírónak az emberies érzésére és a gazdasági élet mai nehézségére lehet ezt a jelenséget visszavezetni,—mihelyt az már nem egy-egy szórványos esetben, de az esetek hosszú sorában nyilvánul meg. Az ilyen, bár törvényszerűen egyirányú, gyakorlatnak olyan rúgói kell, hogy legyenek, amelyeket az elméletnek a maga eredményeihez mérni kötelessége. Mindmáig a kártérítés elmélete azt a stabil álláspontot fogadta el, hogy a kár (mármint anyagi kár) részben számszerűen pontosan kiszámítható, pénzértékben, úgyhogy a károsult tárgy károsulása utáni értékét levonjuk a károsodás előttiből s az eredmény összege lesz a kár összege. Ez a számítás persze sokszor igen bonyolult, de lényegileg mindig erre a műveletre vezethető vissza. Más részben az anyagi kár pontosan nem, de aproximatíve kiszámítható, amennyiben a jövőben előfordulható dolgokra, elmaradandó haszonra és a múltban anyagi, de váltakozó vagy pontosan eleddig meg nem állapított összegű kárra is vonatkozik. Ilyen anyagi kár pl. egy ember munkaképességének a veszte. Ez a kár azonban azonos, matematikai, személytelen, mindegy, hogy kit ér s mikor ér, mindegy, hogy A a károsult s a B a károsító, vagy B a károsult és A a károsító. Ha azonban a kár fogalmának a lényegét tekintjük, rá kell jönnünk, hogy ez nem így van. A kár valamikor, mint láttuk, az ember én-körébe tartozó dolgok integritásán ejtett sérelmet jelentette. A károsított ezt még ma is így érzi. Az embernek még ma is megmaradt az «én-kör» érzése, a teljesség, egység, hozzámtartozóság érzelme a tisztán anyagi jellegű javakra is. Az ember a kárt tehát mindig a vagyon integritása, teljessége szempontjából nézi. Minél nagyobb sérelem esik a vagyon integritásán, annál nagyobb a kár. Mit jelent ez azonban? Nem egyebet, mint hogy a kárt nem a károsított vagyontárgy fogalma, hanem az egész vagyon teljessége határozza meg. Ugyanaz a tárgy, amelyen esett ugyanolyan nagyságú sérelem, minden embernél ugyanazt a kárt jelentené, ha maga a tárgy volna a mérvadó a sérelem nagyságában ; de mivel ugyanazon tárgy ugyanazon sérelme minden én-körhöz viszonyítva mást és mást jelent, tehát ugyanazon tárgyat ugyanazon károkozó cselekménnyel ért kár nem lesz azonos : a kár relatív. mégpedig relatív az én-kör teljességének a mértékéhez mérve.