Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 1-2. szám - Az egyesületi köz- és magánjog relációja

«EGÉSZEN HATÁROZOTT)) JOGSZABÁLYSÉRTÉS. 33 ítélet indokolásában a bíróság tudományos hosszadalmassággal és aprólékos alapossággal kifejti, hogy a törvény: az törvény, a bírói árverés: az bírói árverés, a törvényt meg a bírói árverést tisztelni kell, és mindezek kifejtése után így folytatja : «A felperes szigorló mérnök, legényember. Mint ilyennek prima facie semmi szüksége nincsen varrógépre, és bírói kérdésre, hogy mi végett jelent meg az árverésen, semmiféle elfogadható magyarázatot nem adott. Nyilvánvaló tehát, hogy a gépet nem a végből vette meg, hogy gépe legyen, hanem a végett, hogy olcsón megvegye és drágán eladja. A varrógép értéke 320 pengő, a felperes pedig 17, azaz tizenhét pengőért vette meg. Ily körülmények közt fölötte méltánytalan lenne, ha a bíróság mereven alkalmazná azt a jogszabályt, hogy az árverési vétel ténye megszünteti a végrehajtást szenvedőnek, és megállapítja az árverési vevőnek tulajdonjogát. Ennek a jogszabálynak merev alkalmazása ebben az esetben oda vezetne, hogy az alperes létérdekének veszélyeztetésével a felperes majdnem ingyen kapná meg a varrógépet. A méltányosság ezzel szemben azt követeli meg, hogy mindkét fél méltányos érdekének méltányos kiegyenlítésére törekedjék a bírói ítélet. Ezt a méltányos érdekkiegyenlítést a bíróság azzal találta elértnek, hogy a gép helyett 30 pengőt ítélt meg a felperesnek : 13 pengő haszon a 17 pengő vételár mellett éppen elegendő ama intenciók szempontjából, amelyek a felperest a gép megvételekor vezették, és 30 pengő vételár mellett az alperes a legtermészetesebb vevő.» A felperes fellebbezett. A budapesti kir. törvényszék mint fellebbezési bíróság az elsőbíróságnak ítéletét megváltoztatta, és az alperest a varrógép kiadására kötelezte. (ítélet száma 23. Pf. 673/931. Kelt 1931. nov. 21.) Az indokolást a fellebbezési bíróság azzal kezdi, hogy az elsőbírósági ténymegállapítás csak abban a részében bír jelentőséggel, hogy a felperes jogerős bírói árverésen vette a varrógépet. Minthogy pedig — folytatja az ítélet — az árverési vétel a vevő tulajdonjogát eredményezi, ennek folytán : negészen határozottan jogszabályt sértett az elsőbíróság, amidőn felperest a varrógép kiadására irányuló keresetével elutasította. Jogszabály ugyanis, hogy a dolog tulajdonosa a birtokostól követelheti a dolog kiadását.» A két ítéletben két ítélkezési világnézet csap össze egymással. Nem célom a jelen cikk keretében állást foglalni abban a kérdésben, vájjon e két ítélkezési mentalitás közül melyik a helyes. (A kérdés megoldását «A salamoni ítélet de lege lata és de lege ferenda» című Jogállam. XXXI. évf. 1—2. fűzet. 3