Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 10. szám - Kamatkötelem és kamatképesség a magánjogi törvénykönyv tervezetében

380 DR. MARKOS OLIVÉR. maximumot. Pl. a törvények által megengedett mértékű késedelmi kártérítésen felül külön kötbért is kikötne. Ebből azonban fogalmi képtelenség lenne azt következtetni, hogy a törvényhozó ezzel a szövegezéssel a kamat és kötbér merőben eltérő jogi fogalmait egymással azonosította volna és azt kívánta volna elérni, hogy a kötbérre a jövőben minden vonatkozásban a kamattörvények nyerjenek alkalmazást. Önként értendő tehát, hogy ha a kötbér nem valamely tőkekötelezettség járulékaként szerepel és nem „a tőke visszafizetésén kívül" (V. ö. az 1877 : VIII. t.-c. 2. §. első bekezdésének szövegét is!) köttetett ki: az ilyen kötbér semmiféle vonatkozásban nem vonható a kamat fogalma alá. Ezt a felfogást vallja nyilván a Kúria is, amidőn pl. a szerződésszegés esetére kikötött túlmagas kötbért nem azon az alapon mérsékeli, hogy a kikötött kötbér a netáni „kamatmaximumot" túlhaladná, hanem azon az egyedül helyes alapon, hogy a kötbér nagyságának a szerződésszegéssel okozott anyagi hátránnyal kell arányban állania (P. H. T. 455. számú E. H.). — Minthogy pedig az önállóan érvényesített kötbérkövetelés nem más, mint átalányösszegben kikötött kártérítési tőke, — minthogy továbbá a Kúria állandó gyakorlata a kártérítési tőke kamatképességét minden vonatkozásban elismeri: ezért nemcsak indokolatlan, hanem egyenesen következetlen és teljesen önkényes az a bírói gyakorlat, amely megtagadja a kamatképességet és nem ítél meg kamatot akkor, ha történetesen ez a kártőke kötbér formájában jelentkezik Még kevésbbé magyarázható meg az a már fentebb ismertetett bírói gyakorlat, amely pl. az elvont haszon, életjáradékvagy tartásdíj-követelések kamatképességét megtagadja egyedül azon a nem is egészen helytálló alapon, hogy ezek a követelések járulékos eredetűek. Ez a merev, szociális szempontból egyenesen elhibázott, jogi szempontból pedig alig indokolható bírói gyakorlat annál kevésbbé érthető, mert viszont a kétségtelenül „járulékos" eredetű lejárt és önállóan érvényesített kamatkövetelés után, - az 1868: XXXI. t.-c. 4. §-ára való hivatkozással — igen helyesen a Kúria is megítéli a további kamatot (C. V. 6612/1926. — J. H. I. 346 ). Sőt a lejárt és önállóan érvényesített kamatkövetelésnek a perindítástól kezdődő kamatképességét a Tervezet 1153. §-ának második bekezdése kifejezetten is elismeri. A kifejtettek alapján annál szembetűnőbb tehát, hogy a Tervezet már hivatkozott 1059. §-a, amely a kamatkérdést illetően a Tervezet utolsó szövegének a korábbi szövegekkel szemben egyetlen újítása, a kötbér kamatképességének elméletileg meg nem okolható hiányát külön is kiemeli. Igaz ugyan, hogy ha ezt a szakaszt helyesen értelmezem, a felek most már a kötbérkövetelés után ügyleti alapon érvényesen kiköthetik a kamatfizetést. Ez azonban minden körülmények között világo-