Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 1-2. szám - Az egyesületi köz- és magánjog relációja

28 Dr. SCHWARTZ TIBOR. Megjegyzendő, hogy az eddigi gyakorlatnak megfelelően a magánjogi ja 'aslat vonatkozó rendelkezése is megengedi, hogy nagyszámú tagokkal rendelkező egyesületeknél az összehívandó közgyűlésen a tagok ne egyenként szavazzanak, hanem csoportonként megfelelő kiküldöttekkel képviseltessék magukat. Vitás, hogy az esetben, ha a többségi akarat a közgyűlésen szabályszerűen kialakul és az ennek alapján létrejött alapszabályváltoztatást a belügyminiszter jóváhagyó záradékkal látja el, lehetséges-e a többségi akaratot kifejező egyes alapszabályszerű rendelkezéseket hatályon kívül helyezni a rendes bíróság útján, ha a többségi akarat egyesekre nézve, szemben a régi alapszabályszerű rendelkezésekkel, sérelmes. Egyik döntésében a budapesti kir. ítélőtábla (P. XV. 2748/1928.) arra az álláspontra helyezkedett, hogy mivel a kormányhatóság az alapszabályok rendelkezését azok erkölcsi vonatkozásában is felülbírálja, és mert a többségi akarat egyben azt is jelenti, hogy az az általános érdekeknek megfelelő, az egyesület körén belül a tagok saját érdekeiket a többség akaratának kénytelenek alávetni, mert ellenkező esetben az egyesületi élet nem is volna lehetséges ; ennélfogva végeredményben a bíróságnak nem lehet hivatása felülbírálni a többségi akaratnak helyes vagy helytelen voltát. Ezzel szemben azonban a kir. Kúria a P. IV. 4617/1928. számú határozatában arra az álláspontra helyezkedett, hogy egyes olyan határozatok, melyek a megelőző alapszabályok méltányosabb rendelkezésével szemben az egyesületi tagokra, avagy azoknak egyes körére vonatkozólag korlátozó rendelkezéseket tartalmaznak, azokat a polgári bíróság abból a szempontból, hogy nem-e ütköznek a közérdekbe, avagy a jóerkölcsökbe, bírálat tárgyává teheti még az esetben is, ha a vonatkozó alapszabályok kormányhatóságilag jóvá is hagyattak. A tábla álláspontja az egyesületi autonómián belül, a kormányhatósági cenzúrán már keresztülment mindenkori többségi akarat érvényesülését helyezi előtérbe. Viszont a Kúria, nyilván kiindulva a kisebbségi védelemnek mindenkoron megfontolandó elvéből, biztosítani kívánja a lehetőségét annak, hogy az egyesületi autonómia dacára, bírói hatóság kezében legyen a végső döntés a tekintetben, hogy a meghozott alapszabályok nem sértenek-e etikai elveket. A Kúria magasabb szempontokat mérlegelő álláspontja elvi-