Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 10. szám - A Bp. perorvoslati rendszerének reformja, mint a büntetőeljárás gyorsításának egyik módja

A BP. PERORVOSLATI RENDSZERÉNEK REFORMJA. 369 Maga a bíróság ez irányban semmit sem tehet. Ő az ő ítélkezését nem gyorsíthatja. Mert ha sok mindent lehet gyorsítani ; közigazgatást, gazdaságpolitikai intézkedéseket stb., egyet nem lehet és nem szabad: magát az ítélkezés nehéz munkáját. Az ítéletnek ugyanis — mint Baumgarten Izidor helyesen megállapította — igazságosnak és okosnak kell lennie. Ez pedig oly nehéz feladat, amely igénybe veszi a bírónak eszét, szivét, jogtudását és tapasztalatait egyaránt. Az ítélkezés tehát égy oly komplikált nehéz müvelet, mint akár egy életveszélyes operáció s mint azt Székács Aladár mondta: a közvéleménynek lábújhegyen kell járni, lélekzetét visszafojtó csendben kell lennie, amikor a bíró ítélkezik. Azt kívánni tehát, hogy a bíró ezt a munkát gyorsan végezze, olyan, mintha az orvosprofessort sürgetnék, hogy gyorsan operáljon. Maga az ítélkezés különben sem lassú, mert hisz ha elgondoljuk, hogy a kir. törvényszék egy átlagos bűnügyet 1 óra alatt, a kir. ítélőtábla és a kúria pedig fél óra alatt tárgyal le, látjuk, hogy egy bűnügynek három fokon való letárgyalása nem vesz igénybe többet, mint összesen 2 órát, amihez jön még a fellebbviteli szakban az ügynek az előadó által tanulmányozására s az ítélet írásbafoglalására szükséges, mondjuk 2 napi idő, — a per maga mégis 2 évig tart. Az igazságszolgáltatást tehát nem az ítélkezés, hanem az lassítja, ami előtte és közte történik, illetve nem történik. A reformnak tehát ide kell erélyes kézzel nyúlnia s elsősorban meg kell reformálni az előkészítő eljárást, mely a 2 évi átlagos pertartam felét emészti föl, másodsorban a perorvoslati rendszert. Minden más irányú gyorsítást, különösen pedig az u. n. gyorsított eljárás visszaállítását minden igazi jogásznak perhorreskálnia kell. Itt ismét rá kell mutatnom Angliára, ahol nem ismerik sem a gyorsított bűnvádi eljárást, sem a rögtönbíráskodást és minden ügy a közönséges jog alapján, a rendes bíróságok által, esküdtek közreműködésével bíráltatik el. Ha mégis az állam katasztrofális helyzetbe jut, akkor az angol kormány is alkalmazhat kivételes rengszabályokat de — s ez ismét sajátságos angol felfogás — ez a kivételes állapot semmiféle tekintetben sem tekintetik jogállapotnak, hanem olybá vétetik, hogy ezen idő alatt a jog uralma szünetel. Jaj azonban annak a hatóságnak, amely visszaélt a kivételes hatalommal! Mert ennek megszűnte után őt a rendes bíróságok vonják felelősségre a visszaélésért. A polgári ügyek elintézése természetesen Angliában is hosszadalmasabb, mint a bűnügyeké. Ott is szükségesnek találják ezek elintézésének gyorsítását s e célból a bírák szaporítását és az eljárási jog reformját. Ezért s minthogy egy county court átlagos évi ügyforgalma az 1930. évi 20.000-ről a folyó évben már eddig is 27.000-re emelkedett, november 1-én lépett életbe