Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 1-2. szám - Az egyesületi köz- és magánjog relációja

26 Dr. SCHWARTZ TIBOR. nek véthetnek az erkölcsi felfogás, a társadalmi rend ellen, de a bírák, az állami élet erkölcsi rendjének szeplötlenlelkü, tiszta taláros papjai a családi erkölcs védelmezői kell, hogy legyenek mindenféle beszennyezés és minden destruáló mentalitás ellen.1 A kodifikátor írótársaknak pedig Madách mondását idézem: «Mi könnyű törvényt írni pamlagon, — Könnyű ítélni a felületesnek — És mily nehéz, ki a szívet kutatja, Méltányolván minden redőzetét. AZ EGYESÜLETI KÖZ- ÉS MAGÁNJOG RELÁCIÓJA. írta : Dr. SCHWARTZ TIBOR, kir. törvényszéki bíró. Az egyesületi magánjog szabályozásának hiányában számos nehézség merül fel oly kérdések eldöntésénél, melyek ez utóbbi és az egyesületi közjog mesgyéjén állanak. Közjogi rendelkezéseink vannak, melyek szabályozásuk körébe vonták az egyesületek megalakulásának feltételeit. így az 1873. évi 1394. sz. és az 1875. évi 1508. sz. belügyminiszteri rendeletek, melyek általában az egyesületek megalakulását az alapszabályok kormányhatósági jóváhagyásához, illetve láttamozásához kötik. A viták főleg ott vannak, midőn egy kormányhatóságilag jóváhagyott egyesület alapszabályainak valamely intézkedése tétetik bírálat tárgyává olyan formában, hogy jóváhagyás dacára megvan-e a lehetősége annak, hogy magánjogi hatály szempontjából a vonatkozó rendelkezés megtámadtassék. Jogi szempontból elsőrendű fontossággal bír az egyesületek jogi személyiségének kérdése is. Hazai gyakorlatunk értelmében a jogi személyiség megállapíthat ósóga végett egyedül az ügydöntő, hogy az egyesületnek van-e olyan önálló jogi szervezete, mely annak ügyeit intézi, ha igen, úgy a jogi személyiség meglevőnek minősítendő, függet1 A nyilvános könyvtáraknál szokásos eljáráshoz híven e helyen is megköszönöm Orosz Imre igazgató úrnak, a Kúria, a budapesti Tábla és Koronaügyészség egyesített könyvtára kezelőjének és Márkus József segédtiszt úrnak, hogy szakcikkeim megírásához nemcsak a kezelésük alatt levő könyvtárból, hanem szükség esetén más nyilvános könyvtárakból is a legnagyobb szakértelemmel, előzékenységgel, gondossággal és szeretetteljes figyelemmel segítettek összeszedni a kívánt forrásmunkákat.