Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 8-9. szám - A biztosított dolog elidegenítése és a biztosítási novella

A BIZTOSÍTOTT DOLOG ELIDEGENÍTÉSE. 317 annak már nem lehet helye, hogy ilyen úlon-módon a biztosítót elüsse azoktól a jogoktól, amelyek utóbbit a b. szerződésből folyóan megilletik. Nézetem szerint ennek az érvelésnek nincs kellő alapja. A biztosítót a b. szerződésből kifolyóan csak a biztosított ellen illetheti valamely (személyes) jog; harmadik személy irányában ellenben nem. Ennélfogva ő a dolog megszerzője irányában sem formálhat semmiféle jogcímet arra, hogy utóbbi tartsa fenn azt a b. szerződést, amelyet egy másik személy (az átruházó) kötött s ezáltal folytassa a b. jogviszonyt a b.-óval. Amit a biztosító arra az esetre követelhet, ha a megszerző nem hajlandó átvállalni a biztosítást, az csupán annnyi, hogy az, akivel ő szerződött, a biztosított, fizesse meg neki az arra a bizt. időszakra járó teljes díjat, amelyben a dolog átruházása végbement. Ezt a jogot a külföldi jogalkotások valóban biztosítják is az ő számára (N. 70. §. III; O. 65. §. III.) s e joga szemponjából nem tesznek különbséget aszerint, vájjon a dolog megszerzője a megszerzés után (nyomban) kinyilvánított felmondással szűnteti-e meg a biztosítást, avagy az elidegenítéssel egyidejűen (vagy épen ezt megelőzően) állapodik meg az átruházóval arra vonatkozóan, hogy ő egyáltalán be sem lép a b. jogviszonyba. Minthogy pedig ilyként a külföldi törvényekben provideált (mindenesetre) szabályszerű mód, a felmondási jog gyakorlásának esetére sem tarthat jogigényt a biztosító sem többre, sem másra, mint épen csak a folyó időszak díjára: nyilvánvaló következetlenség lenne azon az alapon kétségbe vonni a szóban levő megállapodás érvényességét, hogy ezáltal oly jogtól fosztatnék meg a biztosító, amely őt különben (?) megilletné. (így helyesen Bruck is, id. m. 595. 1.) Mindez azt is tanúsítja, hogy az a körülmény, vájjon biztosít-e valamely jogrendszer a biztosított dolog átruházásának esetére felmondási jogot a megszerzőnek vagy nem, a biztosítót az átruházás esetére illethető jogok szempontjából teljesen közömbös s épen azért a biztosítóra vetett tekintet nem is érintheti a szóban levő megállapodás jogérvényességének a kérdését. Hazai jogunkra alkalmazva ezt a tételt, ez annyit jelent, hogy a felmondási jogot nem ismerő hazai jogunk szempontjából sem lehet kifogásolni a szóban levő megállapodás jogérvényességét a biztosító állítólagos jogsérelme címén. III. A kifejtettek alapján nyilvánvaló, hogy a biztosított dolog megszerzőjének a Kt. jogrendszerében is módjában van az átruházóval történt megállapodás — az átszállás kizárása — útján szabadulni a biztosítástól. És az is bizonyos, hogy ezen a jogállapoton a Nov. mit sem változtatott. Hiszen biztosítási jogunknak a Kt.-ben is (485 §. 5. pont) kifejezett azt a sarkalatos tételét, hogy meg kell szűnnie a biztosításnak, ha egyszer megszűnik a tárgyáttevő érdek, — a Nov. sem érinthette és nem is érintette