Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 8-9. szám - A biztosított dolog elidegenítése és a biztosítási novella

310 DR. TÚRY SÁNDOR KORNÉL. tál erre a védelemre, önként elesik az átszállás törvényhozói rációja. B) Nem tagadhatni, hogy a Kt. 484. §-a szempontjából az imént elvi alapon megállapított következtetésnek a levonása bizonyos nehézségbe ütközik. Ennek két oka is van; még pedig 1. hogy a Kt. 484. §-ának megalkotásakor törvényhozói indokként ott kisértett a Porosz Laundrecht 2163. §-ából kiütköző az az ósdi szemlélet, amely a b. tárgyául magát a dolgot tekinti s ennek megfelelően a biztosításban a biztosított dolog helyettesítőjét látja, a belőle eredő jogigényt (követelést) pedig a biztosított dolog egy különleges fajú „tartozékának" véli, amely mint ilyen osztja a dolog jogi sorsát; 2. hogy a Kt. 484. §-ának — szemben a külföldi kódexek megfelelő rendelkezéseivel — nem egy vonása van, amelyek a szabályozást eltérítjk a subjektiv érdek-elvből folyó jogkövetkezményektől s ahhoz a jogállapothoz hozzák közelebb, amely akkor állna fenn, ha a törvényhozó az objektív érdek biztosíthatóságának elvét tette volna magáévá. Ad 1. Az a felfogás, amely mintegy „eldologiasítja" a b. szerződésből eredő követelést (a fennt jelzett értelemben) s ezzel ledönti azt a válaszfalat, amely a kötelmi és dologi jogok között áll fenn, könnyen vezethet arra a következtetésre, hogy a díjfizetési kötelezettség valójában terhe a biztosított dolognak ^ingatlannak) s hogy a b. szerződésből eredő követelés nemcsak a dolog elidegenítése esetében, hanem általában osztván a dolog jogi sorsát, a Kt. 484. §-ában foglalt szabály nem a dolog megszerzőjére tekintő méltányosságban bírja alapját, minélfogva a szóban levő rendelkezés alkalmazása szempontjából nem is lehet döntő a dolog megszerzőjének java és akarata. Ad 2. Míg a külföldi kódexekben a szabályozás részletei világosan utalnak arra, hogy a b. jogviszony átszállítását kimondó rendelkezések kivételek csupán a törvény rendszerében, amelyek épen ezért nem is nyújthatnak alapot arra a feltevésre, mintha ennek folytán föladta volna a törvényhozó a subjektiv- elvet, addig a Kt. 484. §-ában ezeket a — hogy úgy mondjam — visszatartó és óvatosságra intő momentumokat hiába keressük. a) A külföldi kódexek szerint csak az lép be ipso jure a b. jogviszonyba, aki elidegenítés, a biztosított dolog tulajdonának átruházása tárgyában az eddigi tulajdonossal kötött jogügylet alapján válik a biztosított dolog tulajdonosává. Ezzel szemben a Kt. a megszerzőt abban az esetben is oltalomba részesíti, ha ő bármi más úton-módon („egyébként"), tehát pl. találás, vagy elsajátítás útján jut a dolog a tulajdonához (ellenk. Nizsalovszky, Jogállam, 1931. évf. 284. 1.), vagy akár ha a magánjognak a nem jogosult személytől jogot származtató jóhiszemű személyek javára megállapított szabályai alapján vált a dolog tulajdono-