Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 8-9. szám - Részvénytársaságok egyesülése

RÉSZVÉNYTÁRSASÁGOK EGYESÜLÉSE. 299 Az a javaslat továbbá, hogy az egyesülés létrehozása céljából az átvevő társaságnak nem kell közgyűlést tartani, ha a csererészvények értéke nem nagyobb mint az alaptőkének egytized része, kisebb jelentőségű, de mint az egyesülést megkönnyítő aggálytalan rendelkezés elfogadható. Igen fontos az egyesülésnél a felelősség kérdése, azaz arról való gondoskodás, hogy az átadó társaság részvényesei és hitelezői kellő védelemben részesüljenek. Az egyesülés szabályozása helyesnek csak akkor mondható, ha pontosan szabályozva van az a kérdés, hogy az átadó társaság hitelezői követeléseiért ki, milyen mértékben és meddig felelős. Erre a kérdésre az új szabályozásnál a legnagyobb súly helyezendő, mert sajnos már évek hosszú során át azt tapasztaljuk, hogy sem a törvényhozás, sem a bíróságaink a hitelezővédelemre kellő figyelmet nem fordítanak. Már régóta csak oly intézkedéseket látunk, amelyek a „szegény adós" vagy a „szegény alperes" érdekét védik, nem lehet ellenük végrehajtást vinni; nem lehet valorizálni stb. Hogy aztán a hitelező ily körülmények közt tönkre megy, azzal nem igen törődnek. Ez az irány téves, az országra nézve káros, a külfölddel szemben hitelrontó. Ezért minden alkalmat fel kell használni, így a részvénytársaságok egyesülését is arra, hogy a hitelezők teljes védelemben részesüljenek. Hogy ez a kérdés a mai joggal szemben feltétlenül reformálandó kitűnik, mihelyt a keresk. törv. 208. §-át és a német keresk. törv. 306. §-át közelebbről szemügyre vesszük. Mindkét törvény érezte, hogy az átadó részvénytársaság hitelezőinek védelem nyújtandó. Ezt oly módon vélték elérhetni, hogy előírták, miszerint az átadott vagyon az átvevő társaság által „külön kezelendő" mindaddig, amíg a hitelezők kielégítve vagy biztosítva nem lettek és hogy az átvevő társaság igazgat, tagjai azoknak a hitelezőknek „az elkülönített kezelésért egyetemlegesen felelősek." Az átadó társaság hitelezőinek a védelme ma tehát az átadott vagyon külön kezelésében áll. Már pedig úgy nálunk, mint külföldön, rég belátták, hogy az a külön vagyonkezelés a legtöbb esetben a gyakorlatban keresztül nem vihető ; belátták továbbá, hogy ez a külön vagyonkezelés elvileg ellentétben áll az egyesülés céljával, mert az egyesülés foganatba vétele ily külön vagyonkezelés esetén egy félévre, esetleg egy évre elodázódott, holott az egyesülés tényleges foganatbavétele eminens érdeke lehet az egyesülésben résztvevő társaságoknak vagy legalább azok egyikének. Ez aztán maga után vonta azt, hogy ott is, ahol az átvett vagyon külön kezelése lehetséges és keresztülvihető lett volna, azt egész egyszerűen nem tették meg azaz: annak a vagyonnak külön kezelésére vonatkozó törvényi rendelkezés papíron maradt. Ha már annak a vagyonnak mintegy lekötése a hitelezők20*