Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 8-9. szám

282 DR. OSVALD ISTVÁN. bírói minőségben teljesített szolgálata idején foglalkozott és azt fáradhatatlan munkássággal meg is alakította. Ennek az egyesületnek megteremtése nem volt könnyű dolog és nem járt mindig örömmel. Megvoltak annak a tüskéi is. És Grecsák a nagy cél érdekében a tüskék szúrását is elviselte. A magyar bíró a nyilvános szerepléstől, egyesületekben részvételtől húzódozik. A bíró emiatt a visszavonultsága, mondhatnám szemérmetessége miatt óvakodik attól, hogy emlegessék. Azt érzik, amit egyik elhunyt kiváló nagy bíránk a pátriárka bölcsességével így fejezett ki: A bíró legyen olyan, mint az asszony, ne legyen hire. Dr. Grecsák Károly azonban a jelen század elején éppen nagy felkészültséggel kifejtett politikai és publicisztikai működése eredményekép más és magasabb szempontból nézhette a bírói szervezetet és annak működését. Aggodalommal látta, hogy a magyar bírói és ügyészi szervezet ellen — bár jóhiszeműen — oly rendelkezések történnek, amelyek a történelmi fejlődéssel és a bírói függetlenség intézményes biztosításával ellentétben vannak. Grecsák felfogása az volt, hogy a köz érdekében magának a bírói és ügyészi karnak kell sorompóba állania, hogy féltett kincseit megőrizze. Sokan nem látták be ennek szükségét, sőt ellenszenvesnek ítélték azt, a fejlődés azonban megmutatta, hogy Grecsák törekvése nem feltünésvágy, hanem magas erkölcsi alapon álló cél felé haladás volt. És pedig nagyon göröngyös úton. Az Egyesület megalakulását megelőző első kongresszust Budapesten az 1903. évben tartották a bírák és ügyészek. Ezen a kongresszuson néhai dr. Doleschall Alfréd volt az előadó. Emlékiratából a következő részeket emelem ki: „Harmincéves fennállása óta először hagyja el a magyar bírói és ügyészi kar csöndes visszavonultságát, amelyben híven töltötte be nehéz hivatását: az igazság kiszolgáltatását. Megszervezése óta először lép testületileg a nyilvánosság elé, hogy sérelmeit az ország törvényhozása előtt elpanaszolja és azok elhárítását kérje." Előadása további során az 1893: IV. t.-c. rendelkezései ellen emelt óvást, és kifejtette, hogy a bírák fizetési viszonyait külön törvényben kell szabályozni és pedig az 1869: IV. t.-c-ben foglalt alapelvekre tekintettel. Előadása további folyamán a következőket mondotta: „Az igazságszolgáltatásnak a közigazgatástól elvben való megkülönböztetése a kettő közötti közösséget egyetlen egy ponton sem türi meg. Az igazságszolgáltatásnak különállása, a bírói hivatás különlegessége és a bírói speciális kvalifikáció egyértelemben követeli a külön bírói státust. Forgassák ki bár az állami alkotmány minden kerekét tengelyéből az igazságszolgáltatásnak függetlensége és megközelíthetetlensége az utolsó szirt, amelyen kritikus időkben a legmegátalkodottabb erőszak is hajótörötten kudarcot vall. Nem a magunk érdekében: az igazságszolgáltatás, a bírói hatalom eszményi magaslata nevében kérjük emlékiratunk méltatását."