Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 7. szám - Osgyáni Rónay Károly dr. v. kir. közjegyző : A magyar közjegyzőség megalkotása és fejlődése [könyvismertetés]

276 IRODALOM. burg-vagyon sorsára sem találunk adatokat; nincs szó az Ausztriával való viszony és különösen a közös vagyon likvidálásáról, az elszakított magyarságnak nemzetközileg biztosított jogairól stb. Bizonyos nehézséget okozott a kötet szerkesztésénél, hogy a több kérdést érintő törvények szövege melyik kérdés feldolgozásánál legyen teljes szövegében közölve, hol legyen a szöveg szétosztva s hol legyenek elegendők csak utalások ? E nehézség azt a gondolatot kelti, hogy nem lett volna-e esetleg helyesebb a kötet elején az alkotmányos fontosságú törvényeket teljes szövegükben időrendi egymásutánban közölni s a rendszeres részben ezekre a törvényekre csak utalni. E rendszer mellett az alkotmány fejlődése jobban kidomborodna, a szövegek összefüggőek és így érthetőbbek lennének, az ismétlésekre nem lenne szükség. A kötet a legnagyobb gonddal és körültekintéssel készült. A kötet végén közölt jogszabálymutató tájékozást ad, hogy a törvények és rendeletek milyen nagy tömege talált a kötetben rendszeres elhelyezést és magyarázatot. Már ez is mutatja, hogy mily hasznos kézikönyvül fog szolgálni a munka mindazoknak, a kik a közjog bonyolult területén keresnek tájékozást. A kézikönyvnek II. kötete fogja hozni az országgyűlésre vonatkozó jogszabályokat. Nagy érdeklődéssel várjuk e munkálatot, minthogy ez a nagyfontosságú joganyag így összegyűjtve az országyülés újjászervezése óta még nem jelent meg. Dr. Egyed István. * )v osgyáni Rónay Károly dr. v. kir. közjegyző : A magyar közjegyzőség megalkotása és fejlődése. Budapest, 1932. Held János könyvnyomdája. 212. oldal. A közjegyzőség nem hagyományos magyar intézmény, idegen talajban nőtt fel, onnan ültették át hozzánk, de kétségtelenül mély gyökeret vert nálunk azóta, hogy a budapesti kereskedelmi és iparkamarának 1868. évi, valamint a Budapesti Ügyvédi Egyletnek ugyanez időben való sürgetésére az 1870.-Í első magyar jogászgyülés a közjegyzői intézmény meghonosítását ajánlván, Pauler Tivadar 1873.-ban törvényjavaslatot terjesztett be, melyből azután az 1874. XXXV. t. c. lett. Rónay könyve végigvezeti a magyar közjegyzői intézményt félszázadosnál hosszabb pályáján, mindenütt megtalálja azon vonatkozásokat, melyekkel a magyar jogfejlődés eredetiséget adott ezen importált jogintézménynek; kimutatja, hogy az idegen jogintézmény miként és mily fejleményekkel tudott akklimatizálódni úgy, hogy a szintén idegenből átültetett telekkönyvvel együtt a magyar jogélet egyik bizalmi intézményévé vált. Ismerteti Rónay azt a küzdelmet, melyet a közjegyzői karnak az ügyédi karral szemben, de még inkább a községi jegyzőséggel kellett és kell megvívnia, mi mellett panaszosan említi, mint szorítja ki az okiratolás terén az ügyvédséget is, a