Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 7. szám - Hazai bírói gyakorlat

272 JOGGYAKORLAT. III. Büntetőjog. 96. §. Bűnhalmazatot állapított meg a C. egy megrendelő lap meghamisítása esetére, amidőn e lapon két magánjogi ügylet: egy megrendelés és egy kezességi nyilatkozat lett meghamisítva. Ellenben tévesnek minősítette azt a felfogást, amely a bűncselekmények számát a hamisított aláírások számától tette függővé. (1931. IV. 26. B. 1040/932). De egységet állapított meg a C. kötlevél és váltóhamisítása esetére, amikor a két okirat ugyanazon ügyletből kifolyóan és ugyanazon kötelezettség biztosításával állíttatott ki. 1932. IV. 27. B. 6235/931. A Btk. 174. §-a alá eső vétségnek az a tényálladéka, hogy vagy valamely a törvény által bűntettnek vagy vétségnek nyilvánított cselekmény magasztaltassék vagy pedig valamely bűntett vagy vétség elkövetője annak elkövetése miatt dicsértessék föl vagy nyilvánosan tüntettessék ki. E szakasz védelmének tárgya tehát a törvény és a törvénykezés iránti tisztelet és e szakasz értelmében a törvénnyel és bírói ítélettel való dacos szembehelyezkedés és tiszteletlenség büntetendő. Ha a feldicsért egyén el is követett bűncselekményt, erre azonban nincsen utasítás a dicsérő nyilatkozatban vagy közleményben, ez utóbbi nem büntethető még akkor sem, ha a feldicsérőnek kétségtelen tudomása volt a dicsért egyén elkövetett bűncselekményről. 1932. VI. 1. B. 1381/932. 215. §-ba ütköző hamis tanúvallomásnál döntő szerepe van annak, hogy az esküvel megerősített vallomás az ügy lényeges körülményeire vonatkozik-e. A törvény szempontjából azonban lényegesnek kell tekinteni minden körülményt mely — tekintet nélkül arra, hogy annak a vitás igény sorsára végeredményben csakugyan döntő szerep jut-e az ügy eldöntésére — bármi tekintetben befolyással lehet és így esküvel való megerősítése jogsérelmet okozhat. 1932. VI. 7. B. 717/932. 291. és 310. §. 2. bek. alkalmazásánál a C. újabb kiterjesztő magyarázatot alkalmaz. E minősítés helyénvaló, ha a jogsértő cselekmény a vádlott foglalkozása szabályainak gondatlan megszegéséből származik, feltéve, hogy a vádlott foglalkozása szakismeretet feltételező és igénylő foglalkozás ellenben nem tartozik a tényálladékhoz, hogy a vádlott hatóságilag kiállított okmány birtokában is legyen, bárha a foglalkozás önállóan csak iparigazolvány megszerzése után folytatható. 1932. IV. 12 B 709/932. 355. §. Sikkasztásban bűnös az aki hátralékos munkabérét hitelezőjének leköti, de utóbb a szerződéssel ellentétben a pénz felveszi és saját céljaira fordítja. 1932. VI. 7. B. 117/932. E döntés helyessége vitatható. Nagyon is kétséges, hogy a követelésnek lekötésével, e követelés kiegyenlítése fejében átvett összeg idegen ingónak tekinthető-e; illetőleg, hogy a leközléssel a még az eredeti adós vagyonától el sem választott összeg