Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 1-2. szám - A holtnak nyilvánítás és törvényes származás problémájának megoldása

12 Dr. TÓTH GYÖRGY. bírói tulajdonságul, hogy a jó bíró legyen jóhiszemű, tisztességes és legyen jogérzete. Ez alatt az értendő, hogy föl kell ismernie ösztönösen, veleszületett bírói tulajdonságánál fogva a peres felek közül azt, aki jóhiszemű és tisztességes és ennek a félnek a jogát meg kell védenie bármily hatalmas, ügyes és ravasz vagy akár csak elfogult ellenfelével szemben a még oly ügyesen megszerkesztett jogi támadások vagy kifogások esetén is. Viszont a jóhiszemű adós marasztalása a jó bíró kezében olyan lesz, hogy nem fog annak gazdasági, vagyoni tönkretételével járni„ hanem a méltányosság keretei között talál kiegyenlítést. A most említett tulajdonságokkal fölfegyverzett bírónak csak azért van szüksége az idézett 2. §-on kívül a többi jogszabály ismeretére, hogy a nem odavaló jogszabályra elfogultan vagy akár fondorlatosan hivatkozóval szemben jogászilag megindokolhassa az anyagi igazságnak megfelelő döntését. Ezt a most említett három veleszületett bírói tulajdonságot, amit a «iuditium» fogalma nem takar kellőképpen — nevezi a magyar ember <ikisbírónafo>. Az a bíró, aki ítélkezésénél nem hallgat a kisbíróra, vagy akiben nem is szólal meg a kisbíró, csak hivatalnok módjára aprítja az aktákat, az lehet jó telekkönyvvezető vagy anyakönyvvezető, vagy bárminő egyéb hivatalnok, de bírónak nem való. A HOLTNAK NYILVÁNÍTÁS ÉS TÖRVÉNYES SZÁRMAZÁS PROBLÉMÁJÁNAK MEGOLDÁSA. írta: Dr. TÓTH GYÖRGY, a kir. Kúria bírója. A holtnak nyilvánítás és az ezt követően beállott születés, problémáját a magyar jogirodalom elég világosan és — az utóbbi időig—teljes egyöntetűséggel tárgyalta. A legutóbbi felszólalásokig tulaj donkép nem is volt probléma, mert a m. kir. Kúria gyakorlata és a magyar jogirodalom állásfoglalása teljesen egybevágtak. Az irodalmi felszólalások és fejtegetések azonban — amint én észlelem — nem hozták meg az általános elfogadásra számítható megoldását. Eddigi fejtegetéseim után megpróbálom a kérdést módszeresen leegyszerűsíteni, mert csak ez biztosíthatja a helyes megoldást. Érzem a feladat nehézségét és tisztában vagyok azzal, hogy a