Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 7. szám - Bírói jogalkotás és törvényértelmezés

BÍRÓI JOGALKOTÁS ÉS TÖRVÉNYÉRTELMEZÉS. 223 nélkülözhetetlensége nyilvánvaló. A bírói kéz teljes megkötöttsége sem képes a bírói jogalkotást lehetetlenné tenni, azonban a törvényesen biztosított bírói szabadság hiánya kerülő utakra és álokoskodásra kényszeríti a bírót. A törvény holt betűje sok mindent nélkülöz, amivel a bíró élő szelleme rendelkezik és viszont azt az egyéni gyarlóságot, amely a bíró működéséből kiküszöbölhetetlen, csak a törvény személytelensége ellensúlyozhatja. Azok a gyökeres változások, amelyek a társadalmi és különösen a gazdasági viszonyokban mondhatni hirtelen beállottak, készületlenül találták nemcsak az igazságszolgáltatást, hanem a törvényhozást is. A régi jogszabályok többnyire már nem igen illenek az új viszonyokra és az új törvényalkotás kitaposott utak hiányában a kísérletezés bizonytalanságával küzd, ezenkívül a bekövetkezett világzürzavar olyan óriási mértékben növelte a nézeteltéréseket és az érdekek szétágazását, hogy semmiféle törvényhozási művészet és bűvészet sem képes a közérdek megállapítását legalább megközelítően közös nevező alá hozni. A törvényalkotás teljessége és tökéletessége szempontjából kedvezőtlen időkben természetszerűen megnövekednek a bírói föladatok és az emberek nemcsak törvényes oltalmat kérnek a bírótól, hanem elég gyakran amiatt menekülnek a bíróhoz, hogy éppen a törvény ellen keressenek védelmet. Amennyire kívánatos az, hogy a bíró a törvény nyilvánvaló hibái és hiányai ellen oltalmat nyújthasson, annyira veszedelmes is ez a bírói szuverenitás, mert a bíró nem rendelkezhetik a széles látókörnek, az elfogulatlanságnak és a bölcseségnek azzal a lehető legnagyobb mértékével, amelyre a törvények felülbírálhatásához és a korlátlan jogalkotáshoz szükség van. A bírói jogalkotás, törvényértelmezés és jogalkalmazás szabályai még mielőtt a kellő határozottság és megállapodottság állapotához érkezhettek volna, elavultak és új alapok, új irányok keresése vált szükségessé. A törvényhozás sürgős feladatai közé tartozik a jogi élet forrongásának ebben a válságos időszakában legalább azoknak a főbb útvonalaknak a birtokbavétele, amelyek megszabják, hogy a bírói jogalkotó hatalomnak meddig kell mindenképpen kiterjednie és mely határokon nem szabad semmiképpen áthatolnia. A törvényhozásnak ez a hadművelete a tudomány pergőtüzes előkészítése nélkül még féligmeddig is aligha sikerülhet. A bírói jogalkotás a jogi életnek azokon a terein, amelyeken a törvényhozás fehér lapot hagy, ideiglenesen addig, amíg a törvény közbe nem lép, hivatásszerűen és szükségképpen helyettesíti a törvényhozást. A jogalkotó hatalomnak a gyakorlása körében a bíró semmi esetre sem teheti túl magát a jogtudománynak azokon az alapelvein, amelyek általánosan elfogadottaknak tekinthetők és ezenkívül a nemzeti törvényhozás szel erűéhez és irányához is alkalmazkodnia kell. Ezek a korlátozások 15*