Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 5-6. szám - A biztosítási végrehajtásnál lefoglalt követelésről

220 SZEMLE. hogy jóllehet, a Romániához csatolt Erdélyben a Pp. alkalmazásban maradt, a Pp. 413. §-a alapján az átértékelést megengedő joggyakorlat nem fejlődött ki. A Pp. 413. §-a különben isA;sak a keretet adja meg, amelyben a szolgáltatás ítéletileg megállapított mennyiségének vagy tartamának a körülmények megváltozása folytán való megváltoztatása kérhető ; de hogy a bíróság az átértékelésnek helyt ad-e, az a tételes jogszabályoktól függ. Az adott esetben nem lévén olyan jogszabály, amely a román állam területén a nyugdíj átértékelését lehetővé teszi, felperes a nyugdíjának átértékelését volt munkaadójától a méltányosság alapján sem követelheti, mert a méltányosság alkalmazására a nemzetközi egyezmény a nyugdíj jogi természetének és a célja által megszabott érdekeknek szem előtt tartásával sem nyújt módot. (K. II. 2602/1930. 1932. V- 24.) * — A Magyar Jogászegylet 1932. május 28-án tartott közjogi és közigazgatási jogi szakosztályülésében dr. Harmath Jenő kir. ítélőtáblai tanácselnök Hogyan kellene reformálni választójogunk képviselőjelölési rendszerét? címen előadást tartott. Előadásának foglalatát a következőkben közöljük : Választójogunk képviselőjelölési rendszerének olyan hibái és hiányai vannak, amelyek nemcsak a rendszer gyakorlati alkalmazását teszik lehetetlenné, hanem a visszaéléseknek is tág teret nyitnak. Jelölési rendszerünknek legnagyobb hibája, hogy tülzásba menő nagyszámú ajánlót kíván a jelöléshez. Sem a régi magyar törvények, sem a külföldi jog nem nehezítik meg a jelölést azzal, hogy nagyszámú ajánlót követeljenek. A mai jogállapot szerint valóságos tömegek (a fővárosban 5000, a nagyobb vidéki kerületekben 1000 választó) jelölnek. Ezt a törvény azzal indokolja, hogy vissza kell szorítani az önjelölteket, pedig az önjelöltek hiú erőlködése ártalmatlan, és különben is csak a szavazás után lehet megtudni, hogy ki volt az önjelölt. A magas ajánlási számok miatt a kis pártok kiszorulnak a választás küzdőteréről, híveik pedig passzivitásra, a szavazástól tartózkodásra kényszerülnek, ami- a politikai élet visszafejlődésére, megbénulására vezet s így nagyobb baj, mint az önjelöltek pünkösdi királysága. A második alaphiba az, hogy az ajánlók nagy száma fizikailag lehetetlenné teszi az ajánlások komoly ellenőrzését és lelkiismeretes felülvizsgálatát. A felülvizsgálatra szánt idő olyan szűkre van szabva, hogy a választási biztos vagy bizottság csak úgy tudja elvégezni feladatát, hogy olyan segédmunkaerőt vesz igénybe, amilyent a törvény nem ismer s aminek igénybevételét csak «a szükség törvényt bont» elve menti. Az ajánlási rendszer harmadik hibája az, hogy megszüntette az ajánlat átnyujtóinak büntetőjogi felelősségét az aláírások valódiságáért, ami a névaláíráshamisítások elszaporodását tette lehetővé. Negyedik hiba az, hogyha törvény kettős vagy többes ajánlások esetében az érvényesség kérdésében világosan nem rendelkezik, ami sok zavar és visszaélés kútforrása szokott lenni. Az indokolatlanul elejtett szelvényrendszer becsületes végrehajtása biztosította volna annak ellenőrzését, hogy senki két ajánlásban ne vehessen részt.