Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 5-6. szám - A biztosítási végrehajtásnál lefoglalt követelésről

IRODALOM. 213 deletek és a döntvények sokasága gigantikus, de egyben kaotikus anyagot alakítottak ki, amely sem a kártérítési jogba módszeresen beilleszkedni nem tudott, sem egységes, átfogó szempontokat érvényre juttatni nem volt képes. Dr. Vészi Mátyás könyve az első, mely az autójogot az egyes szórványos rendelkezéseken felülemelkedve egységes szempontokból tekinti, így szerez magának jogot arra, hogy egyben egységes törvényjavaslattal is álljon elő. Elméleti állításai valószínűen sok vitát provokálnak még. Lesznek felfogásának ellenzői éppúgy, mint hívei. De meggyőződéssel írott könyv csak harcias könyv lehet. És Vészi Mátyás könyve harcias könyv, amely elsősorban a szociális igaztalanságok ellen küzd. Iránya azért mégsem az autótartók osztálya ellen fordul, még akkor sem, amikor fokozottan kívánja a szegénysorsú károsultakat gyors és biztos segítségben részesíteni, a kártérítési összegre szóló előleg formájában. (Javaslat, 12. §.) Hanem fordul elsősorban azok ellen, akik jogtalanul és feleslegesen vesznek igénybe, szerző nomenklatúrája szerint, oly «jóvátételeket», amelyek, igazság szerint (szerző megalkotott kár-relativitási elméletének megfelelőleg) csak azoknak járnak, akiknek a kára a vagyonegészükhöz való viszonylatában jelentős (1. 56. old.), vagyis akiket ugyanaz a kár érzékenyebben sujt, mint másokat, a vagyonosabbakat, akiket csak alighogy érint. A szerző túlságos nagynak látja a terhet, amely az autós társadalmat nyomja, akkor is, ha a kártérítés kötelezettsége az arra rászorulók csoportja iránti kötelezettségre csökken. S ami fő, ezek igényét sem látja kellőképpen biztosítva mindaddig, míg kollektíve az egész autós társadalom intézményesen nem osztja meg egymás közt, biztosítási kényszer alakjában, a terhet. Szerző ebben látja a biztosítékát is annak, hogy a kárt szenvedő a maga kártalanításához valóban el is jusson, hiszen ma a károsító nincs abban az anyagi helyzetben, hogy kötelezettségének eleget tehessen. Figyelemreméltó a szerző azon magánjogi elgondolása, amely szerint elsősorban a tulajdonos az, akit a felelősség terhel a károsulttal szemben, s amely az üzembentartó stb. ellen inkább visszkereseti jog felállítását tartja célravezetőnek, mert : «... számos eset fordult elő a múltban, amikor az üzembentartóval szemben a felelősség megállapíttatott, de a bíróságilag megítélt kártérítés rajta behajtható nem volt». Amennyire méltányosan igyekszik szerző a baleset magánjogi