Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 1-2. szám - A bírói hivatás

10 KÜLLEY RHORER VICTOR. lom gyakorlója, erkölcstelen célok leplezésére és elérésére sohasem alkotott törvényt és a törvény nem a jogos igények kijátszására, hanem védelmére hozatott és ezzel ellentétes célzatú magyarázatot egy törvény sem tűr. Ennél az utolsó kijelentésnél meg kell állanunk egy percre és be kell ismernünk, hogy nincs szabály kivétel nélkül. Van a magyar törvénytárnak egy törvénye, amely nem ilyen erkölcsi alapon épült és számos magánjogi vonatkozású rendelkezése nem a nemzeti erkölcs alapján áll s nem a magyar állampolgárok jogos igényeinek biztosítására készült. Mentsége, hogy nem is a szuverén magyar törvényhozó hatalom hozta, hanem idegen hatalmi érdekek parancsolták reánk, s mint ilyen kény szertör vény, remélhetőleg nem soká fog a magyar törvénytárban mint 1921. évi XXXIII. tc. éktelenkedni. Harmadik és utolsó példa : A csekélyműveltségű, egyszerű földmíves jártasságával bíró alperes távolabbi vidékről felkerülve, az üzemen kívül helyezett malmot átvette; addig villanyárammal nem dolgozott és az üzembehelyezett malom olyan vámmalom volt, ahol az alperes természetben fizetendő 10 % őrleményért kisembereknek őrölt nem csupán gabonát, hanem tengerit, korpát, sőt ocsút is. Bevétele 9 hónapon át tisztán 2700 P volt. Ezzel a bevétellel szemben a felperes villanyáramszolgáltatási r.-t. kimutatása szerint 1825 P áramfogyasztást fizetett alperes, míg 7600 P hátralék úgy merült fel, hogy a felperes a leolvasásnál és számlázásnál nem alkalmazta tévedésből a szorzószámot ; erre alperes sem jött rá és a felperes 9 havi használat után perrel követeli ezt a 7600 P hátralékot. A kir. törvényszék alperest a kereset értelmében marasztalta. A budapesti kir. ítélőtábla P. VIII. 1000/1928. sz. ítéletében alperest csak a hátralék felében marasztalta, míg a r.-t.-ot 3800 P-s követelésével elutasította azért, mert ha az alperes által elért 2700 P aránylag csekély hasznot hozott őrlésnek a teljesítéséhez téves tudatban fölhasznált áramnak teljes egyenértéke az alperes terhére esnék utólagosan, akkor az a helyzet állana elő, hogy a nagy tőkével és hagy bevételekkel dolgozó felperes saját tévedésével mintegy elengedett árkülönbözetet akkor és úgy kívánná behajtani az alperesen, amikor ez már zár alá vett malmát el is adta és 9 hónap alatt kevesebb bevétele volt, mint amennyi hátralékot követel rajta a .felperes.