Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)
1932 / 5-6. szám - Külföldi pénznemben meghatározott követelések átértékelése
KÜLFÖLDI PÉNZNEMEK ÁTÉRTÉKELÉSE. 187 jelentőséget tulajdonítani, amely § viszont egyáltalán nem tesz különbséget magyar és külföldi pénznemben meghatározott követelések között. Az egyes határozatokban a felek állami hovatartozóságára vonatkozó kitételek tehát nyilván csak az egyes eldöntésre került perek tényállásának szabatos körülírását célozzák anélkül, hogy az elvi kérdés eldöntésénél jelentőséggel bírnának. A T. fentebb ismertetett 1. §-a csupán forgalomban már nem levő belföldi pénznemben meghatározott tartozásokról szólván, eldöntendő kérdés az : különösen pedig a külföldi pénznemben meghatározott vájjon kizártnak tekintendő-e ezáltal az ezen körön kívül eső pénztartozások átértékelése. Ha a törvényhozó az átértékelést ilyen értelemben kívánta volna korlátozni, ügy e §-t nyilvánvalóan másként, lényegileg a következőképpen szövegezte volna : «Átértékelés tárgyát csak koronaértékben forgalomban már nem levő vagy más belföldi pénznemben meghatározott magánjogi pénztartozások képezhetik Az ilyen magánjogi pénztartozások összegének megállapításában stb.» A T. szövegezése azonban ennek éppen ellenkezőjére, arra utal, hogy a külföldi pénznemben meghatározott tartozások átértékelésének kérdése az általános magánjog, éspedig nyilvánvalóan a T. keletkezésekor fennállott magánjog — szabályai szerint bírálandó el. Ha azonban a T. szövege támaszthatna is — aminthogy nézetünk szerint nem támaszt — e részben kételyt, ügy azt eloszlatja a T. javaslatának miniszteri indokolása. Az 1. §-ban foglalt tárgyi körülhatárolás indokolása során ugyanis a következőket olvashatjuk : «... külföldi valutában kifejezett pénztartozások szabályozása . . . nem tartozik a javaslat feladatkörébe)). Kétségtelennek látszik ebből, hogy a törvényhozónak nem volt szándékában a külföldi pénznemben meghatározott tartozások átértékelését kizárni, amit különösen is megerősít a szabályozás szó, eleve is gátat vetve azon magyarázat elé, amely az esetben, ha helyette az átértékelés szó szerepelne, ennek azt a jelentést tulajdonítaná, hogy a törvényhozó az ilyen tartozások átértékelését mellőzni kívánta. Minthogy azonban a bírónak minden elébe kerülő jogvitát el kell döntenie s ilyképpen szabályozatlan kérdés jogrendszerünkben nem képzelhető, a T. 1. §-a a maga tárgyi körülhatárolásával ezt a kérdést a T. szabályozási köréből kizárva, azt a fennálló magánjog szabályai szerint való elbírálásra utalja.1 1 Lásd dr. Schwartz Tibor: Egyes magánjogi pénztartozások átértékeléséről szóló 1Q28: XII. törvénycikk magyarázata. Bpest, 1928. 8. 1. : «A törvény