Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 3-4. szám - Adalékok a XVIII. század megyei büntető eljárásához

156 SZEMLE. «Várjuk a békebírói intézmény sürgős megvalósítását. Igazságszolgáltatásunk gyorsításának fontos érdeke mai helyzetünkben is elodázhatatlanná teszi az új bíróságot, mert járásbíróságaink munkakörét teljesen elnyomja a békebíróságoknak szánt kis perek tömege .. .» «A falusi jogsegély ellátás eléggé hiányos. Az ország községei túlnyomó részben nélkülözik a helybenlakó ügyvédet. Járásbírósági székhelyen kívül aránylag igen kevés községben található ügyvéd. Számításunk szerint 750 község van az országban olyan, melynek 3000 vagy ennél több lakosa van és nincs ügy védj e.» «A községi jogtanácsosi intézmény megteremtése megszüntethetné a visszásságot addig is, míg a községi jegyzőket a közigazgatási reform hivatásuknak teljesen visszaadja és mentesíti a közfunkciókkal összeférhetetlen magánmunkálatok végzése alól.» «A törvénykezési illetékek túlzottan felemelt magas mértéke nézetünk szerint fenn nem tartható.» «Különösen a kisebb értékű peres illetékek magas tételei és a perenkívüli eljárásban megszabott illetékek magasságán kell sürgősen enyhíteni, mert a túlzottan felemelt illetékeket sem a szerényebb néprétegek, sem a leszegényedett középosztálybeliek elviselni nem tudják.» «Az ügyvédség régóta kívánja a végrehajtók államosítását és megnyugvással látja, hogy e törekvés a végrehajtói karban is egyre nagyobb tért hódít.» * — Illetékezés — leletezés. Az ügyvédi karnak és a közönségnek egyaránt alkalmatlan rendszer az, hogy a komplikált illetékszabályok mellett nincs rendelkezésre ott és akkor, ahol és amikor a bélyegilleték lerovandó, olyan közeg, aki megnyugtató tájékoztatással tudna szolgálni arra nézve, hogy mily illetékek rovandók le. De egyúttal nincs ott és akkor olyan közeg se rendelkezésre, aki kellő illetékjogi képzettséggel láthatná el a leletek felvételét. Ezért két irányban volna szükséges intézkedni: 1. A nagyobb bíróságokhoz ki volna rendelendő egy vagy két közege az illetékes pénzügyi hatóságnak, pl. Budapesten a Központi Díj- és Illetékkiszabási Hivatalnak, mely közeg a bíróság épületében a hivatalos idők alatt rendelkezésére álljon azoknak, akik felvilágosítást óhajtanak a tekintetben, hogy adott esetben mennyi illeték rovandó le. Ha a tudakoló lerója az illető közeg által megjelölt illetékösszeget, akkor felemelt illeték vagy bírság ne szabassék ki. A jogkereső közönséget és az ügyvédet megkímélnék ilykép attól, hogy az illetékszabályok komplikáltsága vagy félreérthetése miatt «bűnhődjék» az, aki hajlandó leróni az illetéket. Ha a pénzügyi közeg helytelen összeget jelzett volna, fizetési meghagyással kérhetné utána a pénzügyi hatóság a hiányzó összeget. Mennyi leletezés, mennyi jogorvoslat válna így feleslegessé! 2. Ma a bírósági kezelő személyzet veszi fel a leleteket. Valamelyes gyakorlattal bír ugyan e személyzet, de a pénzügyi rendeletekre nézve nem állnak mindig nívón. Nem is hivatásuk ez. Csak a felvett leletek mennek fel a pénzügyi hatósághoz, de a pénzügyi hatóság egy-