Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 1-2. szám

4 PENSIONATUS. Fanyar, keserű szatíra ez, de szinte el lehet hinni, hogy ez a valóság! Ilyen végletes körülmények között szembe kell szegezni a jogszabályalkotásnak kínos bizonytalanságával a legfelsőbb magisztrátus tekintélyét és világos iránymutatását : a hiányos jogszabályokat pótolja ki a kir. Kúria a maga jogegységi döntéseivel. Más időkben, mikor a meghozandó jogszabályokról jogászelmék előzetes tudományos vitái folytak, aztán az ankétek sorát tartották, majd a törvényhozás bizottságaiban és plénumában sok esetben magasrendű, műgonddal előkészített viták folytak le, amikor egy-egy paragrafus létrejöttét valósággal lelki tusák előzték meg: talán helytelen lett volna a bőséges döntvényalkotás. Azokban az időkben a kir. Kúria takarékoskodott is a döntvényekkel, át lévén hatva attól, hogy elvégre az irányítás a törvényhozó feladata. Ma azonban a kir. Kúria akkor van feladata magaslatán, ha jogegységi döntéseivel a gyakorlati életet mentesíti a bizonytalanságtól, a zavaroktól, a hiábavaló energiapazarlástól. Híven fogja szolgálni ezzel a kir. Kúria azt a szempontot, melyet bölcs elnöke a közelmúltban is több ízben fényes elokvenciával hirdetett, mi jogászok számára olyannyira meggyőzően, de, sajnos, úgy látszik kevésbbé szugesztíven azon helyek számára, ahol most a jogszabályokat alkotják : a jogszabályok a viszonyok helyes felismerésével és világos megfogalmazással, kétséget kizáró szöveggel jelenjenek meg, hogy így apasszák a bíráknak, a jogszolgáltatás többi közegeinek munkáját és zárják ki a meddő munkát és a közönségnek bizonytalansággal való zaklatását. Ma a kir. Kúriának kénytelen hivatása döntvényekkel korrigálni a jogszabályokat. Ma a kir. Kúria döntvényalkotási funkciója nem lehet eléggé bőséges. Ezt sajnálattal kell megállapítanunk. De örvendve konstatálhatjuk, hogy a Kúria nyilván vállalja — kénytelenségből — ezt a feladatot. Pensionatus.