Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 3-4. szám - Adalékok a XVIII. század megyei büntető eljárásához

144 JOGGYAKORLAT. A magyar MTK. jav. 1132. §-ának a német törvényétől eltérő szövegezése folytán a magyar javaslat szerint visszatartásnak a fenti esetben nem volna helye. 4. {(Folytatólagos)) magánjogi deliktum. A Reichsgericht 1931. december 18-án kelt ítéletében ismét állást foglalt a magánjogi folytatólagos deliktum sokat tárgyalt vitakérdésében. Az ítélet kifejti, hogy a büntetőjogi folytatólagosság elvének a magánjogba való átvitele nem felel meg a magánjog különleges kívánalmainak. A büntetőjogban ennek a fogalomnak a felállítása azt a célt szolgálja, hogy a tettesre egységes büntetést lehessen szabni és hogy az elévülés ne kezdődhessék meg az utolsó cselekmény elkövetése előtt. A büntetőjognak ezekre a részint szubjektív, részint közjogi természetű nézőpontjaira a magánjognak nincsen szüksége s ilyenekből ki sem indulhat. Ezért magánjogi szempontból folytatólagos cselekmények nincsenek, minden egyes részcselekmény mind az elévülés szempontjából, mind egyéb szempontokból önállóan ítélendő meg. (Leipziger Zeitschrift, 1932. március 15.) 5. Szerződési kényszer szinházaknál ? A Reichsgericht 1931. november 7-iki ítélete szerint (Juristische Wochenschrift, 1932. március 19.) a színházakra nézve nem áll fenn szerződési kényszer a színházjegyek «eladása» tekintetében. Ez az általános szerződési szabadságba ütköznék, amely alól a színházakra nézve semmiféle jogszabály nem tesz kivételt. A postára, a vasűtra, a távíróintézetekre stb. fennálló efajta jogszabályok nem valamely általános elvnek a megnyilatkozásai, hanem szorosan értelmezendő, ki nem terjeszthető kivételek. Nem lehet szó szerződési kényszerről olyan színházaknál sem, amelyek általában vagy bizonyos színművek tekintetében monopolhelyzetben vannak. Kétségtelen, hogy a monopolhelyzettel való visszaélés a jóerkölcsökbe ütközik és kártérítésre kötelez. De ez csak akkor áll, ha az eset körülményeiből a károsító szándék megállapítható. Ez fennforogna pl., ha a színház önkényes, nyilván semmitmondó okokból tagadná meg a jegy kiadását. Ebből azonban általános szerződési kényszerre következtetni nem lehet. Nem létesít szerződési kötelességet az előadás nyilvános hirdetése sem, mert ez csak általános felhívást jelent, nem ügyleti ajánlatot. Minthogy szerződési kényszer nincsen, a színház a jegy felmutatójával szemben is hivatkozhatik arra, hogy vele szerződést nem kötött. Willy Hoffman a Reichsgericht kifejtését kiegészíti még azzal, hogy a színház akkor is megtagadhatja a belépés megengedését, ha a jegy felmuta-