Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 3-4. szám - Adalékok a XVIII. század megyei büntető eljárásához

JOGGYAKORLAT. 141 E jogszabályok szem előtt tartása mellett nem férhet kétség — a C. szerint — ahhoz, hogy a csődnyitás folytán a közadós vádlottra, mint kedvezményezettre a csődeljárás tartama alatt hárult életbiztosítási összeg is a csődtömegbe lett volna beszolgáltatandó és a közadós hitelezőinek kielégítésére fordítandó. Következik ez a csődtörvény most idézett rendelkezésein kívül a végrehajtási törvény 66. §-ából is, mely szerint — ha a biztosított személy nem egyúttal a kedvezményezett is — a kedvezményezettet illető életbiztosítási összeg a biztosított adósságai miatt végrehajtás alá nem vonható, amiből másfelől következik, hogy viszont a kedvezményezett adósságai miatt ugyanarra a végrehajtásnak semmi akadálya nincs. A vádlottnak a biztosítási összegre vonatkozó igénye már a csődnyitás idejében is fennállott, az tehát mint követelés — habár csak mint a férj elhalálozásától függő, reménybeli követelés — szintén a csődtömeg kiegészítő részét képezte. A csődnyitás folytán vádlottnak jogában sem állott a biztosítási összeget a biztosítótól felvenni, annál kevésbbé volt joga az összhitelezők elől elvonó intézkedést tenni. Az elvonás fényéből pedig a hitelezők megkárosítására irányuló célzat önként következvén •— a csalárd bukás tényálladéka fennforog. (1932. II. 24. B. 5811/931.) E pótmagánvád alapján hozott döntés fontosságának megfelelő méltatásával e helyütt nem foglalkozhatunk, remélhetőleg a joggyakorlat kritikusai mielőbb reátérnek e határozat megvitatására. A vétkes, bukás és öncsalás kapcsolata szempontjából jelentős az a megállapítás, amely szerint a fondorlat fogalmát bár kimerítheti a szerződő fél szerződési akaratának kialakulására lényeges befolyással bíró körülménynek szándékos elhallgatása is, — azonban a kereskedőnek az üzleti forgalma által igazolt árurendelésből kifolyólag tett jóhiszemű adósságcsinálása, ha az már a fizetésképtelenség felismerése után történt is, egymagában véve még nem meríti ki a csalás elkövetéséhez törvényileg megkívánt fondorlatos megtévesztés fogalmát, amely nélkül a csalás bűncselekménye nem létesül. Ily esetben pedig csupán a 416. § 4. pontjába ütköző bűncselekmény állapítható meg. (1932. IV. 6. B. 4066/931.) 1883. XXV. uzsora vétségének elévülését illetően kimondotta a Kúria, hogy az elévülés a jogellenes állapot megszűntének napján kezdődik. E jogellenes állapot fennáll mindaddig, a míg a hitelezésből kifolyóan a hitelező az adóssal szemben bármely (a törvényes kamatot esetleg meg sem haladó) igényt érvényesít. (1932. III. 14. B. 5886/931.) •