Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 3-4. szám - A férj holtá nyilvánítása után született gyermek jogi helyzete

A FÉRJ HOLTTÁ NYILVÁNÍTÁSA UTÁN SZÜLETETT GYERMEK. 101 Nem helytálló ezzel szemben az az ellenvetés, hogy a holttányilvánító határozattal szemben az életbenlétei bizonyítható. Hiszen az élet mindenre rácáfolhat! Előfordulhat az az eset is, hogy a halotti anyakönyvbe bevezetett elhalálozás ténye is megdől. Ha például nagy hajótörés vagy tömeges tűzkatasztrófa után egy összeroncsolt hullát bizonyos személyként ismernek fel, eltemetik, anyakönyvezik s utóbb kiderül, hogy az illető megmenekült s élve előkerül, akkor a halotti anyakönyvbe történt bejegyzéssel bizonyított elhalálozás ténye is megdől. Addig azonban, míg a holttányilvánított, vagy a halotti anyakönyvbe bevezetett egyén élve elő nem kerül, a bekövetkezett halált egyaránt teljeshitelűen bizonyítottnak kell tekinteni. Ezzel a véleményemmel, mely — mint azt a hivatkozott előző cikkemben kifejtettem — megfelel nemcsak a H. T. 73. és 74-ai, szerintem helyes értelmezésének, hanem a való élet közönséges tapasztalatain alapuló józan gondolkozásnak és a természet törvényeinek is, nem állok elszigetelten, hanem — mint fentebb megemlítettem — a jogászi társadalom kiváló egyéniségeivel mindenesetre elég jó társaságban vagyok. Fentebb hivatkozott cikkem megjelenése után dr. Tóth György kúriai bíró úr a «Jogállam» 1931. évi szeptember—októberi 7—8. füzetében «A holtnaknyilvánítás és a törvényes származás vélelmei című cikkében, teljesen tárgyilagosan, ismét foglalkozott a felvetett kérdéssel s jegyzetrovatban az én állásfoglalásomról is említést tett. Sajnálattal állapítottam meg, hogy nemcsak a kérdéshez már előttem hozzászólók érvei, hanem az általam felhozottak sem voltak képesek őt merev elméleti álláspontjától eltéríteni. Tudomásul vettem a dolgot s miután a kérdést már éppen eléggé kimerítettnek találtam, a magam részéről már nem óhajtottam többé hozzászólni. A «Jogállam» folyó évi január-—februári 1—2. füzetében azonban dr. Tóth kúriai bíró úr «A holtnaknyilvánítás és a törvényes származás problémájának megoldásai címú cikkében •—• nem tudom mi okból, — ismét elővette az én mult évi május—júniusi cikkemet s annak számos részletét idézve oly terjedelmesen foglalkozik állásfoglalásommal, hogy magában ezt a tüzetes foglalkozást mindenesetre megtisztelőnek kellene tekintenem. Ámde, cikkemre vonatkozóan — különösen vonalalatti jegyzeteiben — egészen szokatlan személyes élű hangon,