Jogállam, 1931 (30. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 9-10. szám - Gondolatok az aranypengőről

450 IRODALOM. zása, de különösen annak gyakorlati alkalmazása. Amit a németek a «Wirtschaftsrecht» szóval jelölnek meg, s aminek új szisztematikáját és dogmatikáját felépíteni igyekszenek, annak egy igen jellemző — talán nem szándékolt — megnyilvánulása György Ernő könyve. A megjelenési formájában tisztán jogi szabálynak a gazdasági oldalon való megragadása, s a jogintézménynek és egyes intézkedéseinek gazdasági szemszögből, mint elsődleges forrásból való megítélése a könyv alapvető színezése. Persze tévedés volna azt hinni, hogy ez a jogi szempontok elhanyagolását jelenti. Ellenkezőleg : jelenti a dolgoknak a jogi szempontú megítélésre alkalmassá tételét éppen a helyes gazdasági alapra való helyezés által. S ott, ahol az intézmény természete akarva-akaratlanul keretszabályozásra kényszeríti a törvényhozót, a kommentárnak legfőbb feladata éppen e szempontoknak kiemelése s a minden irányban érdekletteknek a vezető nézőpontok megadása. Ezt az elmondottak szerint csak az adhatja meg, aki az intézményben és a felett él. Ezek az együtthatók magyarázzák, hogy György Ernő könyve a 15 szakaszos rendeletről 160 oldalon keresztül nemcsak világos képet nyújt, hanem feltárja minden vonatkozású összefüggését a fennálló kényszeregyességi szabályokkal, csőddel s a hiteljog egyéb szabályaival. A könyv négy részre oszlik. Első részében a külföldi jogrendszerekben vizsgálja a liquidációs egyességet, a második rész a kényszeregyességi értékesítés alapvető kérdéseit tárgyalja, a harmadik — fő -— rész (33—131. old.) a 850/1931. M. E. sz. rend. kommentárja, míg befejezésül a negyedik rész kiegészítő szabályokat, az O. H. E.-nek a liquidációnál követett irányelveit és az O. H. E.-nek a föltételes és föltétlen értékesítés kikötésére vonatkozó iratmintáit tartalmazza. Mint ez a címek szerinti tartalom is mutatja, a könyv a liquidáció keletkezését és történetét csakúgy adja, mint megindulását és lefolytatását a gyakorlatban. Részleteiben az egyes intézkedésekhez fűzött magyarázatban még ott is nehéz volna szembeszállni a könyvvel, ahol talán egyikmásik részletkérdésben ellenkező nézetet tudnánk vitatni. Egyrészt, mert a könyv szerzője egyszersmind e szabályoknak legfőbb fokon alkalmazója, tehát hiteles magyarázója, másrészt, mert e szabályok a joganyag újszerűségénél, kialakulatlanságánál fogva túlságos tágak ahhoz, hogy többféle hasonértelmezést ne engednének. Tévedés volna azt hinni, hogy ez valami súlyos jogi bizonytalanságot jelent. Mindig arról van itt szó, mi a gazdaságilag legcélravezetőbb, a legkisebb áldozattal legtöbb eredményt mutató út a