Jogállam, 1931 (30. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 9-10. szám - Mikor követelhető kártérítés a be nem tartott házassági igéretért

IGAZSÁGÜGYI REFORMKÉRDÉSEK A TAKARÉKOSSÁG JEGYÉBEN. 419 Előadó nézete szerint tehát a kir. ítélőtáblák megszüntetendők volnának, s •— törvényszéki ügyekben — csupán egyfokú perorvoslat lenne a kir. Kúriához. Egy ilyirányú reform azonban csak a törvényszéki bíráskodásnak megerősítése mellett képzelhető el. A törvényszéki bíráskodást e végből oly garanciákkal kell körülépíteni, s oly magas színvonalra kell emelni, amely megközelítené az angol High Court tekintélyét. Miként történhetik ez meg? Az első lépés erre a kir. ítélőtáblai bírák egy részének (t. i. azon részének, amely nem a kir. Kúriához osztatnék be) a kir. törvényszékeknél leendő beosztása volna, ami — tekintettel arra, hogy az ekkép átalakítandó kir. törvényszék egy a kir. ítélőtábla tekintélyét is magában egyesítő nagy bíróság lesz, amely előtt fog lefolyni az elsőfokú büntetőbíráskodás a maga nagy ünnepélyességével, országos tekintélyével — degradációnak egyáltalában nem volna tekinthető. A másik lépésnek kell lennie a laikus elemnek ezen elsőfokú bíráskodásba bevonásának, aminek két módja van : a Schöffebíráskodás és az esküdtbíráskodás. Ennek kapcsán rámutatott előadó arra, hogy Európának úgyszólván valamennyi államában — Magyarország kivételével — e bíráskodásnak valamelyik neme működik. Angliában és Franciaországban a súlyosabb bűnügyekben, politikai és sajtóperekben kizárólag esküdtbíráskodás van, s ennek eltörlésére ott komolyan senki sem gondol. Németország a Schöffe-bíráskodás őshazája, de — amint ez dr. Gerland jénai professzornak a Juristenzeitungban megjelent cikkéből kitűnik — e bíráskodást csak a kisebb- és középsúlyú kriminalitásra tartják megfelelőnek, a súlyosabb bűncselekményekre azonban az esküdtbíráskodást tartják elengedhetlennek. Az «Association internationale de Droit penal» a jövő év húsvétján Palermóban tartandó III. kongresszusának napirendjére tűzte ki azt a kérdést, hogy a bűnvádi eljárásban a Jurynek vagy a Schöffe-bíráskodásnak adandó-e előny (az nem is tétetik kérdés tárgyává, hogy valamelyikre feltétlenül szükség van). Olaszország a f. évben az esküdtbíráskodás helyett a Schöffe-bíráskodást léptette életbe. (Az esküdtbíróság nevet megtartott kollégium áll a fellebbezési bíróság egy tanácselnökéből, egy bírájából és öt esküdtből.) Előadó nálunk vegyes rendszer meghonosítását tartaná indokoltnak olymódon, hogy politikai és sajtóperekben, valamint