Jogállam, 1931 (30. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 7-8. szám - Nemzetközi magánjogi szabályok a kir. Kúria újabb joggyakorlatában

366 JOGGYAKORLAT. leges rendelkezései az ott említett mellékbüntetések kiszabását kötelezően (vagyis a megállapítanod, kimondandó igemód használatával) írja elő, ezt adott esetben mégis mellőzhesse olyankor, ha a megállapított büntetés hathavi fogházat vagy államfogházat nem halad felül. Igaz ugyan, hogy a Btk. fenti szakaszaiban a kiutasítás megemlítve nincs, de ennek oka az, hogy a Btk, 64. §-a erről a mellékbüntetésről külön intézkedik akként, hogy külföldiek bűntett miatt az országból való kiutasításra ítélhetők és a visszatéréstől is örökre vagy határozott időre eltilthatok. Ezen rendelkezés szerint tehát a kiutasítás és a kitiltás a Btk-. ben meghatározott vétségek esetében sohasem mondható ki és bűntett esetében is a bíróság belátásától függ, tehát nem kötelező annak kimondása. Ezekből a jogelvekből pedig az következik, hogy az 1921 : III. tc. 9. §-ában foglalt az a rendelkezés, mely szerint az e törvény 1., 2. és 5—8. §-aiban meghatározott bűncselekmények esetében ügy a hivatalvesztést és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztését, mint a külföldinél kiutasítását és visszatéréstől eltiltását is ki kell mondani — helyesen csak akként értelmezhető, hogy ez utóbbi mellékbüntetés a Btk. 54. és 64., valamint a Bn. 36. §-aiban foglalt általános rendelkezések szellemében adott esetben szintén mellőzhető, mert nem tételezhető fel, hogy a törvényhozás az 1921 : III. tc. megalkotásakor a Btk. fenti §-aiban foglalt általános rendelkezésekkel kizárni akarta volna azt, hogy a bíróság, ha az 1921: III. tc. alá eső valamely vétség miatt hat hónapnál rövidebb tartamú fogházbüntetést állapít meg, esetleg mellőzhesse a mellékbüntetés kiszabását. Mellőzte a C. § a kiutasítást, amikor azt állambiztonsági szempontok a hosszabb idő óta Magyarországon élő, családos vádlottnál nem tették szükségessé. (1931. V. 20. B. 19/931.) 227. §. (B. V. 20. §.) — a feljelentést készítő ügyvéd felelőssége. I. Általánosságban kimondja a C, hogy annak megállapításához, vájjon a hamisan vagy könnyelműen vádoló vádja nem bizonyult valónak, nem elegendő, hogy e vád alapján a kir. ügyészség a nyomozást megszüntette, mert e tényt a bíróság csupán következtetési alapul használhatja fel, míg egészében a kérdést megnyugtató módon csak kontradiktorius eljárás keretében lehet eldönteni. Amennyiben tehát ebben a kérdésben az alapeljárás bírája bármilyen okból nem nyilatkozott, a vádban említett tények való-