Jogállam, 1931 (30. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 7-8. szám - Nemzetközi magánjogi szabályok a kir. Kúria újabb joggyakorlatában

JOGGYAKORLAT. 363 sének, illetve megfelelő részének beszámítása útján kívánja kiegyenlíteni, holott az anyagi jog szerint a beszámítás útján való kiegyenlítés beszámítási nyilatkozattal megy végbe. Ilyen körülmények között, és mert a Ppé. 18. §-a és a kir. Kúria 38. polgári döntvénye értelmében a fél javára megítélt perköltséget a fél ügyvédje jogosult a saját javára behajtani: alperesek képviselőjét a fenti másod- és harmadbírói ítéletek alapján az azokban megítélt perköltségre a teljesítési határidő eredménytelen elteltével a kielégítési végrehajtási jog megillette. Miután pedig a végrehajtási kérvény elintézésénél a kérelem előterjesztésekor fennforgott állapotok az irányadók, a végrehajtás elrendelése szempontjából nincsen jelentősége annak a hivatkozott körülménynek, hogy felperes későbben az elrendelt végrehajtás folyamán beszámítási nyilatkozatot tett, mert ez legfeljebb arra szolgálhat alapul, hogy ha a végrehajtató a beszámítási nyilatkozat folytán immár megszűnt követelésre a végrehajtást folytatja, akkor a végrehajtást szenvedő végrehajtásmegszüntetési, avagy korlátozási per útján keressen orvoslást.)) (Kúria Pk. V. 8530/1930. — 1931. II. 28.) A határozat s főleg annak szabatos indokolása ellen nem eshet kifogás, azonban két szempont mindenesetre meggondolandó és pedig főleg az indokolás elvi éllel való leszögezése ellenében. Az egyik az, hogy olyan határozatban, amely kölcsönös és egymás ellenében megállapított marasztalást tartalmaz, magának a bíróságnak kellene kimondania, hogy a kölcsönös marasztalások egymással szemben beszámíthatók. A másik pedig az, hogy olvastuk a Kúria olyan határozatát is, amely szerint, ha a végrehajtás iránti kérelem felett határozó bíróság a per irataiból úgylátja, hogy a követelés fennállása iránt aggály merülhet el, a felek meghallgatását köteles elrendelni a végrehajtás elrendelése előtt. Nyilván a legerősebb ilyen aggály maga az a határozat, amelyen a követelés és a beszámításra alkalmas ellenkövetelés egyaránt alapulnak. Az igényperek mikénti elbírálását illetően lassanként kezd szigorúbb nisus kialakulni. Ennek a folyamatnak ellentmond ugyan, de anyagi jogilag aggálytalan a budapesti ítélőtábla határozata, mely szerint «a lefoglalt ingóknak a foglalás alól való felmentésére irányuló igény sikeresen alapítható nemcsak tulajdonjogra, hanem minden olyan jogra is, amely anyagi tartalmánál fogva alkalmas annak a meggátlására, hogy az ingók végrehajtási árverés alá bocsáthatók legyenek és ennek folytán a végrehajtást szenvedő birtoklásában levő tárgyakra vezetett foglalásnak olyan harmadik személyekkel szemben sincsen joghatálya, aki kimutatja azt, hogy az ő jogára tekin-