Jogállam, 1931 (30. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 1-2. szám - Jogról, igazságról és jogérzékről

24 Dr. STAUD LAJOS. Úgy általánosságban, de a maga individualitásában is a jog leginkább a törvény, a rendelet, a szokás és az ezt kiegészítő bírói gyakorlat életformáiban, valamint az egyénnek a dolgokkal és viszonyokkal, helyzetekkel kapcsolatos rációjában jelentkezik, a jog célját és feladatát pedig az élethelyzetek, az életviszonyok, az életérdekek rendezésében, szabályozásában és a szabályozás érvényesítésében, valamint érvényesülésében gondoljuk el, a lényegre való következtetés alapjául szolgáló jelenségek, hatások és összefüggések azonban miben állanak s azokból miként szerkesztjük meg, miként foglaljuk egybe a jog lényegét? Ezeket a jelenségeket, hatásokat, összefüggéseket mind felsorolni : a lehetetlenséggel határos, a főbbekből, jelesen a nemzetközi viszonylatban : a trianoni diktátumból, az erre vonatkozó lí. n. törvényből, a nemzeti kisebbségek helyzetéből és sorsából az utódállamokban, szellemi termékeinknek az utódállamokból való kizárásából, gazcl^asági gúzsbakötöttségünkből ; benső, kényszerhatárainkon belül való viszonylatban pedig : a törvények, rendeletek és az elvi jelentőségűnek minősített bírói határozatok nagy áradatából s ennek ellenére a folytonosan meg-megújuló és sokszor valóságos szükségességen alapuló ama kívánságokból, hogy új törvények, új jog alkottassék, továbbá a meglévő jogforrásokban jelentkező ellenmondásokból és hiányosságából talán helyesen állapítom meg, hogy a jog életeleme és életereje az igazságban van és hogy a jog nem önállóan, nem önmagában létezik, hanem csak az ember által, valamely meghatározott módon megalkotott jogszabályokban s jogszabályokból áll. Ezeket a jogszabályokat magából a jogból vagy jogeszméből kifejteni, kihámozni nem lehet. A jog ugyanis nem meríthet önmagából, önmagától nem képes fejlődni, önmagában nem tud alkotni és nem tud haladni. A jog ugyanis, amint azt Concha Győző* klasszikus módon megállapítja: «csak regulatív, nem produktív erő». Annyira tapad az élethez, hogy jogeszményre megfelelő életeszmény nélkül gondolni sem lehet. A jog terén minden alakulat az életből sarjad, az élethez idomul. Jogeszmény, melyet maga a jog önmagából munkált ki, nincsen, s új ideálok, új célok és célkitűzések a jog terén csak új életszükségletek, új életérzések, új vüáglátás, szóval új lelkiség útján kelhetnek életre, a régi jogi értékeknek pedig új jelentőséget, új tartalmat csakis a gazdasági állapotoknak és a lelkiségnek megújulása adhat. A jog tényező * Akad. Értesítő XXXV. köt. 13. 1.