Jogállam, 1931 (30. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 7-8. szám - Kiadatási problémák az angol jogban

330 ZSOLDOS BENŐ. KIADATÁSI PROBLÉMÁK AZ ANGOL JOGBAN. írta: ZSOLDOS BENŐ kir. ítélőtáblai bíró. A büszke szigetországnak a jogalkotás terén is ismeretes hagyományos konzervativizmusát annyi sok más speciális jelenség közt szembeszökően jellemzi az is, hogy az angol igazságszolgáltatás például a bűntettesek kiadatásának kérdésében — amikor tehát a más államban bűnvádi eljárás alá vont vagy már elítélt egyénnek az eljárás lefolytathatása vagy a már kiszabott büntetés végrehajtása céljából való kiszolgáltatásáról van szó — a kontinens több államainál több tekintetben szigorúbb vagy legalább is azoktól lényegesebben eltérő álláspontot képvisel. Bár az is igaz, hogy a legutolsó fél-évszázad alatt vele létesített különböző kiadatási államszerződések révén a hagyományos konzervativizmus is e téren már majdnem elvesztette hajdani merevségét és az angol jogi felfogás ebben a részben ma már eredményesen alkalmazkodik a vele szerződött többi európai államok büntető per jogának ide vonatkozó kívánalmaihoz. Jogtörténeti valóság, hogy Angolország a területén fennálló és szigorúan érvényre is juttatott feltétlen menedékjognál fogva a kiadatást (extradition) — ezt az egyik fontos nemét a nemzetközi büntető jogsegélynek — egészen az 1802. évi amiensi szerződésig következetesen mindig megtagadta. Majdnem hét évtized elmultával s ezt követően már több speciális kiadatási törvényt alkotott az angol parlament (ilyenek az 1870. évi augusztus 9-én, az 1873. évi augusztus hó 5-én és 1895. évi július 6-án életbelépett, végül az 1906. évi extradicionális törvények), melyek ellentmondást nem tűrően azt a mélyen gyökerező alapelvet szögezik le, hogy «the country demanding the criminal must be the country in which the crime is committed», vagyis a bűntettes kiadatását csakis az az ország kérheti, amelynek területén a bűncselekmény elkövettetett. A Nagybritanniával és Írországgal kötött kiadatási államszerződésünk (becikkelyezve az 1874: II. tc.-ben, melyet részben az 1902 : XVIII. tc. módosított), szintén annak az álláspontnak ad kifejezést, hogy kiadatás alapjául csakis a szerződő felek területén elkövetett bűncselekmények szolgálhatnak. Egyébként is az angol jog nem ismer a kiadatási szerződésen kívüli és a szerződés rendelkezésein túlmenő kiadatást. Ezzel kapcsolatban mint alapvető rendelkezést emelem ki e