Jogállam, 1931 (30. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 1-2. szám - A magánjogi kérdés szerepe a közigazgatási eljárásban

FEJLŐDÉS. 21 3- A «Jogállam» lényegéhez tartozik, hogy a magyar alkotmányos állam szuverén fölségéért, a Magyar Szent Korona ősi erejének teljességéért minden erejét megfeszítve küzdjön. Az állam ezeréves alkotmányának megnyirbálásával, az állami, mindenekfelett álló erő egyes részeinek kisajátításával, eltulajdonításával, gyengítésével ebben az országban az állam legfelsőbb felügyeletével szembenálló hatalmat senki és semmi nem szerezhet. Az ezeréves, szabad, független magyar államon nem zsarnokoskodhatik sem más állam, sem más erőtényező, sem különösen a monopóliumok felé törekvő tőke sem. Minden erő, minden érdek, minden törekvés a jó erkölcsök körében és a törvény által megállapított szabad keretben — érvényesülhet, de államot az államban nem alkothat, — hacsak nem ennek az országnak a romlására. 4. így van ez a sokirányú «szabadság»-gal is! Aki ennek a fogalomnak a modern alkotmányos állam keretén belül lehető gyakorlati megvalósításával forradalmi lelkének beteges túlzásai miatt soha sincs megelégedve, aki a szabadság törvényes gátjait elvből gyűlöli, akinek érdeke, hogy az általa okozott sérelmekért a törvény szerint ne feleljen, aki a nagy célok érdekében kapott és ezért megszorítottan magyarázandó előjogát teljes felelőtlenséggé szeretné kitágítani, aki minden törvényt megvet, de a féktelen szabadság biztosítását mégis a törvényben keresi, — az mind az állami jogrend meglazításán, annak szilárd falán át kivételesen neki engedélyezendő külön ki-bejárás biztosításán dolgozik. Közérdek, hogy aki ennek a falnak a fejével nekimegy, tapasztalja meg, hogy az — ércből van! Ennek az ércfalnak nemzeti védelmében ki vehetné ki méltóbban és elszántabban a maga részét, mint a Jogállam? Ne értsen félre senki. Aki e sorokat rója, az az igazi szabadságnak rajongó híve, de nem az ország létét veszélyeztető mértékig, hanem csak az egészséges relativitás értelmében, az élet erejében érintetlenül hagyandó közérdek figyelembe vétele mellett. 5. A bírónak ítélkező munkáját, akármily divatos is ez ma, mégis meg kell védeni a gépiességtől, mert szellemet, tudásszerzést, életeszmények restauráló átélését, az ítéleti igazság megszületését, annak megfelelő kifejezését sem a mai racionalizálás prokruszteszágyába szorítani, sem gramofonizálni nem szabad. Tehát a bíró munkájából mindent ki kell zárni, ami mechanika, technika, de azt is, ami inkább közigazgatási hatalomgyakorlás, hogy a bíró