Jogállam, 1931 (30. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 5-6. szám - A párizsi pénzügyi egyezmények életbelépése és a magyar állam szuverenitása

292 IRODALOM. szerző a politika tudományának lényegét. A tudományszakok alapjául szolgáló természeti és történeti tények között különböztetve, az utóbbiakat az egyéni akarat szerint módosíthatóknak tartja. E felfogás erősen vitatott voltát részletezni nem kívánjuk, mi úgy véljük, hogy e megállapítást a szerző is csupán elvontnak, elméleti jelentőségűnek kívánja tekinteni. Az azonban kétségtelen, hogy «a történeti tények felismerésében elkövetett hiba milliók súlyos helyzetét vonhatja maga után.» E vizsgálódások eredményeként szűri le a szerző a politika tudományának tárgyaként a nemzeti élet leíró és kritikai megértését, mint a nevelést, hogy az állam célja mind helyesebb legyen és hogy annak elérése minél jobban biztosíttassák az arra mind alkalmasabbá váló, politikai értelemben is mind műveltebb emberek által. E tudomány irányai közül szerző is azt választja munkájánál alapvetőül, amelynek célkitűzése az alkotmányos kormányzás, a jogállam állapotának ideálja. Nem feledkezik meg a szerző arról sem, hogy ez az ideál a gyakorlati politikában csak engedményekkel valósítható meg. «A siker a fő a politikában. Mindig ehhez mérjük a politikai ténykedést. » Igaz ugyan, hogy «a siker csak akkor következhetik be, ha a cselekvés helyes volt.» Ezért «erkölcstelen politikai gyakorlat útján állandó állapotok létesítése, nyugalmas fejlődés megalapozása sohasem volt lehetséges.» Amennyire tehát a politikát az erkölcstől elválasztani nem lehet, annyira nem kerülhet ellentétbe az előbbi a joggal sem. A jog mindaddig feltétlen korlátja a gyakorlati politikai cselekvésnek is, míg jogszerűen át nem alakul az állam akarata. Ezeknek az általános szempontoknak lerögzítése után tér át a szerző a részletkérdések beható taglalására. Nem áll módunkban ez alkalommal a részletekbe menő, mindvégig magas színvonalon álló fejtegetéseket ismertetni. Különösen is utalnunk kell azonban a társas együttélés fejezetére, amely a legújabb (fascista, szocialista, proletarista, anarchista) társadalmi szerkezetek higgadt, csak tudományos nézőpontok által irányított és a legújabb irodalom figyelembevétele mellett való megvitatását tartalmazza. Szerző a tudományos irodalmat abszolút értékű munkával gyarapította ; a mű kifogástalan külseje már előkészíti a kedvező impressiókat, amelyek a tartalomban elmélyedő olvasóban utóbb mindjobban megerősödnek. Dr. Auer György. *