Jogállam, 1931 (30. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 1-2. szám - A magánjogi kérdés szerepe a közigazgatási eljárásban

A MAGÁNJOGI KÉRDÉS SZEREPE A KÖZIGAZGATÁSI ELJÁRÁSBAN. 17 ítélésében a jövőre nézve irányadó lesz ; a magánjogi helyzet közigazgatási megállapításának rendszerint csak incidentális, nevezetesen az a jelentősége van, mint a tényállás megállapításának, amelyet a közigazgatási hatóság intézkedésének alapjául vesz. Ha a közigazgatási hatóság helytelen tényállást állapít meg, helytelenül ítélve meg a magánjogi helyzetet, közigazgatási intézkedése esetleg helytelen lesz s helyesbítésre szorul, a magánjogon azonban semmi változást nem idéz elő, a magánjogi jogviszony megítélésében a jövőre nézve irányadó jogot nem alkot, mint a bírói ítélet, akkor sem, ha a közigazgatási intézkedés változatlan marad. Ha mégis azt kívánjuk, hogy a közigazgatási hatóságnak a magánjogi helyzetet figyelembe kell vennie, mégpedig a magánjogi szabályok helyes alkalmazásával, ennek oka az, hogy a közigazgatási hatóságnak helyes tényállás alapján kell intézkedését megtennie s nem szabad a feleket fölöslegesen közigazgatási jogorvoslatokra vagy a bírói út igénybevételére szorítania. A közigazgatási hatóság ennek a feladatának könnyen megfelelhet, ha a magánjogi helyzet liquid, a fél joga nyilvánvaló s nem vitás. Sőt még olyan esetben is, ha a felek a magánjogi kérdést vitássá tették, de a vita nyilvánvalóan alaptalannak mutatkozik, a közigazgatási hatóság a maga intézkedése szempontjából figyelmen kívül hagyhatja e vitát, ha legjobb belátása szerint az alaptalannak talált jogvita ellenére kétségtelennek látja a magánjogi helyzetet. Ebbeli esetleges téves megítélését, ha közigazgatási úton helyesbíthető nem lenne is, a bíróság még korrigálhatja s így abból kár nem szükségképpen hárul a felekre. Legtöbbnyire inkább csak a célszerűség és a helyes közigazgatás szempontjának követelménye lesz tehát az, hogy a közigazgatási hatóság helytelen magánjogi megítélésével ne adjon okot a feleknek elkerülhető jogorvoslatok igénybevételére s felesleges pereskedésre. Tekintettel azonban arra, hogy nem lesz mindenkor elkerülhető, hogy a magánjogi kérdéseket a közigazgatási hatóság esetleg tévesen fogja megítélni, még az ilyen enyhébb következményekkel járó esetekben is kívánatos lenne az, hogy a közigazgatásban szereplő magánjogi kérdésben az annak eldöntésére hivatott bírói hatóság foglaljon állást, vagy legalább ideiglenes hatállyal egy erre a célra alkotott bírói szerv, például a békebíró rendelkezhessék ideiglenes jellegű intézkedésével. Erre utalna a közigazgatási intézkedésnek a magánjogi kérdéssel összefüggő szoros kapcsolatán felül az, hogy a közigazgaJogállam. XXX. évf. 1—2. füzet. 2