Jogállam, 1930 (29. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 9-10. szám - Az ügyvédi közmegbizatások rendezése

420 JOGGYAKORLAT. désben két évet meghaladó időn keresztül oly gyakorlatot követett, amelynek alapulvételével az ő nyugdíjának összege az egyezségileg megállapított összegnél magasabb összeget tenne ki. A Kúria a keresetet elutasítja; megállapítja indokolásában, hogy egy 1927. december és egy 1928. február havában kelt határozatában a felperes által vitatott álláspontot foglalta ugyan el, azonban 1930. május havában hozott négyrendbeli határozatában ettől eltérően ezt a törvénymagyarázatot csak bizonyos esetekre vonatkozó, a méltányosság által indokolt különleges magyarázatnak minősítette. Bár 1927. decemberétől 1930. májusáig — tehát két évnél hosszabb időn keresztül — a döntésre került szórványos esetekben a Kúria nyilván a felperes által vitatott álláspontot foglalta el, a keresetet mégis elutasította, mert «a törvény rendelkezésének egyes esetekben méltányossági okból a~ alkalmazottra kedvelő értelmezésére, mint kivételes esetenkénti mérlegelésen alapuló bírói döntésre ... törvényt magyarázó jogszabályt alkotó bírói gyakorlatként hivatkozni nem lehet*. «Verseny céljára még való tényt, sem szabad oly formában közölni, hogy abból a versenytársra, annak ti-létére káros, valótlan tényre lehessen következtetést levonni*, mondja a Kúria IV. 6857/1929. sz. (1930. X. 15.) ítéletében. Érdekes adalékot tartalmaz a Tvt. gyakorlatához a IV. 7552/1929. sz. (1930. X. 23.) ítélet. Felperes, akinek üzleti politikája az irányadó tényállás szerint «á mindenkori rabatt ös-szegének megfelelő értékű ajándékok nyújtására van alapítva és ajándékul nem a saját gyártmányait, vagy üzletkörébe vágó árukat ... ad*, eljárása jogszerűségének megállapítása iránt tett pert folyamatba. A Kúria a keresetet elutasította, és pedig a következő indokolással: «Minthogy e beismert üzleti gyakorlatából folyólag a felperes a viszonteladókat személyes szükségletükre tekintet nélkül, rendelésük arányában részesíti ez ajándékokban, nyilvánvaló, hogy azokhoz a viszonteladóihoz, kiknél nagyobb forgalmat ér el, azok személyes szükségletét meghaladó mértékben juttat a felperes üzletkörén kívül eső árukat, és ezzel, ha nem is szándékosan., de azt éri el, hogy viszonteladói ez idegen szakmabeli fölös árukat üzletükben áruba bocsátva az alperesi érdekképviselet szakmájába vágó cikkek forgalomba hozatalával foglalkozó vállalatoknak jogosulatlan versenyt támasszanak és alkalmat ad arra, hogy az ingyenbe adott árukat azok, kik az ajándéktárgyakban fölös mértékben részesültek, esetleg értékükön alul is árusítsák)). A földhaszonbérlet átruházásával kapcsolatban — minthogy az nem kereskedelmi üzlet — az 1908 : LVII. tc. rendelkezései