Jogállam, 1930 (29. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 9-10. szám - Az idegen államok lobogóinak és címereinek büntetőjogi védelme

394 DF CZÉTÉNYI JENŐ. idegen államhoz tartozó hivatalnokok fejtenek ki tevékenységet. Bizonyos fokig hivatalos lobogó jellegével bírnak a hajókon alkalmazott idegen lobogók is. A cselekményt a német, az olasz tervezetekhez és a török rendelkezésekhez hasonlóan hivatalból üldözendőnek kellene nyilvánítani. Az 1926-i új török büntetőtörvénykönyv 167-ik cikke az idegen államok és az idegen államfők ellen irányuló bűncselekmények (164—166. cikkek) üldözését a viszonosság biztosításától teszi függővé. így azután a viszonosság a lobogó védelmére vonatkozó 165-ik cikk tekintetében is ki van kötve. Részemről ezt a megoldást nem tartom szerencsésnek. Az idegen felségjelvények védelme ugyanis nemzeti szempontból is fontos. Ezeknek a jelvényeknek a bántalmazása Lammasch szavai szerint azok közé a cselekmények közé tartozik, «welche in ihren unmittelbaren Wirkungen die Rechte des Staates entweder gar nicht, oder nur unerheblich schádigen. welche aber geeignet sind in ihren entfernteren Folgen .... dem Staate schweren Schaden zuzuíügen». )( A BIRÓKÉPZÉSRŐL. ^\ — Válasz egy levélre. — írta: Dr. CZÉTÉNYI JENŐ. A Jogállam f. é. júniusi számában dr. Tóth László budapesti I—III. kerületi kir. járásbíró «A bíróképzésről» címen cikket írt, amelyben bírálatot mond bíróképzésünkről és kinevezési rendszerünkről, majd megjelöli a bíróképzésnek véleménye szerint célravezető módját és kinevezési rendszertervezetet is ad. Kifejezett célja az, hogy legalább is előmozdítsa ezzel a kérdés napirendretűzését. Bírálata — részben más, de még keményebb szavakkal — úgy szól, hogy kinevezési rendszerünk egyáltalán nem ad módot és lehetőséget a bírói állásra hivatottak felismerésére és kiválogatására, bíróképzésünk pedig egyáltalán nem alkalmas a bírónevelésre. Ha ez a kritika helytálló, kétségbe kell esnünk a magyar igazságszolgáltatás jövőjén. Valóban, ebben az esetben sürgősen napirendre kell tűzni a kérdést, alaposan megtárgyalni és — a régi rosszat a múltnak adva — a megfelelőnek ígérkező reformtervet még idejekorán meg kell valósítani. De ha nem helytálló és nem jogos a kemény kritika, akkor a cikken nem szabad szó nélkül napirendre térni.