Jogállam, 1930 (29. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 9-10. szám - Feltétlenül semmis ítéletek

FELTÉTLENÜL SEMMIS ÍTÉLETEK. elő, ha az ítélet keletkezésének törvényszerű lényeges közjogi feltételei megvannak. Hangsúlyozzuk, hogy nem perjogi kérdéssel állunk szemben. Ha csak perjogi, pertechnikai volna, akkor elsősorban arról lehetne szó, hogy az első házasságot felbontó ítéletet, mely még nem volt közölve a felperesként szerepeltetett házastárssal, kézbesítse ki ennek a bíróság, és amennyiben nem fellebbez, a bontó ítélet jogerőre emelkedik, amennyiben pedig fellebbez, a további pervitel most már nem lesz kifogásolható azon az alapon, hogy a felperesként szerepeltetett házastárs eredetileg nem indított keresetet a házasság felbontására. Szerény nézetünk szerint ez az expediens már abból indul ki, hogy a bontó ítélet joghatályos, tehát előlegezi azt a megoldást, amit még meg sem vizsgáltunk. Fellebbezni csak olyan határozat ellen lehet, amelyet ítéletnek kell tekinteni. (Ne tévesszen meg bennünket pl. a bűnvádi perrendtartásnak szerencsétlen szóhasználata, mely semmisségi panasznak mondja a szimpla felülvizsgálati perorvoslatot. Nem ilyen értelemben kifogástalan ítéletről beszélünk, hanem abban az értelemben, hogy — tartalmi helyességétől eltekintve - - egyáltalában ítéletnek, érdemleges perdöntő határozatnak lehet-e tekinteni valamely bírói határozatot.) A szóbanlevő expediens tehát nem tisztázza a lényeget: fel volt e bontva jogerősen az első házasság akkor, amikor a második házasságot megkötötték. Már pedig az 1894 : XXXI. tc. 1 2. ij-ához képest az az irányadó, hogy a; újabb házasság megkötésekor már meg volt-e szűnve az első házasság. Ha ugyanis csak ezután szűnt meg, pl. az első házasságbeli házastárs akkor halt meg, amikor már a második házasság meg volt kötve, ennek az utóbb bekövetkezett megszűnésnek nincs visszahatása az újabb házasság megkötésének időpontjára, nincs orvosolva az újabb házasság semmissége. így tehát azzal, ha a felperesként szerepeltetett házastárs az ítélet után valósággal beavatkozna a bontóperbe, csak azt lehetne elérni, hogy az első házasság fennállása vagy megszűnése — általában — nyerne tisztázást, de nem volna tisztázva az a — szempontunkból — döntő további kérdés, hogy semmis-e a második házasság. De azért sem lehet szó a bontópernek ily folytatásáról, mert az az álláspont, mely a bontópert folytatni kívánja, magában rejti azt a logikai priuszt, hogy a bontóítélet nem emelkedett jogerőre. Mert hiszen folytatni csak az olyan pert lehet, amely nincs jogerősen befejezve. A jogerő éppen azt jelenti, — már t. i. az alaki jogerő — hogy a pert többé nem lehet folytatni, a vitát végleg lezártnak kell tekinteni és csak rendkívüli per-