Jogállam, 1930 (29. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 5. szám - Hazai bírói gyakorlat

JOGGYAKORLAT. I99 járását megbocsátani kívánta. A büntetőbíróságok felmentő ítéletei és a? ügyészség megszüntető határozata azért nem irányadó, mert a büntető következmények hiánya nem zórja ki a cselekmény magánjogi jogkövetkezményeinek alkalmazását.» Ha a munkaadó alkalmazottját jogos ok nélkül azonnali hatállyal elbocsátja, kártérítésként köteles a hátralevő szerződési időtartamra eső járandóságait kifizetni, de csak akkor — mondja a Kúria II. 3734/1928. sz. Í1930. II. 13.) végzésében — «ha más helyen a képességének, szakértelmének megfelelő alkalmazást nem talált és ennek folytán a károsodását nem volt módjában elhárítani^. Arra azonban, hogy egész Európában megkísérelje az elhelyezkedést, az alkalmazott kötelessége ki nem terjed. Ha egy gyárra vonatkozó bérleti szerződésben a bérlő kötelezi magát valamely alkalmazott átvételére, a végkielégítés szempontjából a szolgálati időtartamba a gyárban töltött egész munkaidő beleszámít. (II. 6034/1928. — 1930. III. 27.) A K. T. 177. $-a szerint a részvénytársasági «közgyűlés tárgyai minden meghívóban kiteendők». A bírói gyakorlat nem egységes abban a kérdésben, hogy a közgyűlés tárgyai a meghívóban milyen részletességgel jelölendők meg. Kívánatos, hogy a részvényesek minél alaposabban legyenek tájékoztatva azokról a tárgyakról, amelyek felől a közgyűlés dönteni hivatott s éppen ezért csak helyeselhető a Kúria Pk. IV. 741/1930. sz. {1930. III. 11.) határozatában kimondott elv, amely szerint ^szándékolt alapszabálymódosítás esetén a részvényesek kellő tájékoztatása céljából nem elegendő az, ha a meghívóban csak egész általánosságban a szakaszokra utalással említés tétetik a célba vett alapszabálymódosításról, hanem a módosító indítvány — legalább is tartalmának lényegében — szintén közzéteendő'». A közgyűlés-megtámadási jog egyik perjogi problémájával foglalkozik a Kúria IV. 4911/1929. sz. (1930. I. 28.) határozata. «A részvénytársaság vagy a szövetkezet közgyűlési határozatának megtámadására irányuló . . . pereknek abból a fogalmi alapeleméből, — mondja indokolásában — hogy az ily per nem valamely jogviszony vagy jog fennállásának, vagy fenn nem állásának bírói megállapítására, hanem az annak során hozandó ítélet konstitutív tartalmánál fogva az adott jogi helyzet kialakítására irányul és a kereskedelem idevonatkozó sajátos viszonyaiban rejlő abból a követelményből, hogy a részvénytársaság vagy a szövetkezet közgyűlési határozatának megtámadásával vitássá fett jogi helyzet a szükségkép ide nem tartozó nehézkes és hosszadalmas kereseti tényalapoktól és jogvédelmi kérdésektől mentesítve,