Jogállam, 1930 (29. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 5. szám - Hazai bírói gyakorlat

JOGGYAKORLAT. I97 pon, hogy annak a? abbanhagyásra irányuló kérelem előterjesztése hiányában nem lehet helye, mert a Tvt. rendelkezései ennek feltételül szabását nem taitalmazzák és így megáll a\ a? általános anyagi jogszabály, hogy ha valamely jogviszonyból több igény ered, a hitelező azokat akár külön-külön is érvényesítheti.» Ezen álláspont helyességét, támasztja alá a Tvt. 36. §-ának szóhangzata is («abbanhagyásra vagy kártérítésre*)). «Valamely •árunak másnál olcsóbban, akár a beszerzési áron is árusítása magában véve nem ütközik a kereskedői tisztességbe még akkor sem, ha ezz^l Q>\ dlető a saját árui kelendőségét fokozni kívánja és így az olcsó árusítás versenyzést is céloz, hacsak nem történik •a versenyzés oly körülmények között, melyek annak megállapítására szolgálhatnának alapul, hogy az illető versenyiárs az olcsóbb árusítással főleg szándékosan a versenytársa károsítását célozza.» (IV. 2576/1929. — 1950.HI. 5); viszont tisztességtelen verseny az, ha a versenytárs egy pékmesterről ennek vevője előtt azt a valótlan kijelentést teszi, hogy az halottmosó. (IV. 3046/1929. — 1930. II. 6.) Az üzletátvevő felelősségével kapcsolatban kimondotta a Kúria, hogy ha «a felperes az üzletátvétel megtörténte és a hírlapi hirdetésben foglalt bejelentési határidő letelte után, de az alperesnek az üzletátvételből eredő tartozása teljes kiegyenlítése előtt közölte alperessel igényét... ez a körülmény — tekintve, hogy az 1908 ' LVII. t.-c. 1. §-a értelmében az átvevő felelőssége csakis az átvétel idején ismert vagy a rendes kereskedő gondosságával megtudhatott üzleti tartozásokra terjed ki — nem jogosítja fel a hitelezőt az üzletátvevő ellen való közvet étlen feliepésre)). (IV. 3569/1929. — 1930. II. 28.) A 614. sz. elvi jelentőségű határozatnak megfelelően mondotta ki a Kúria 11. 1386/1930. sz. (1930 II. 26.) határozata, hogy a gyógyszerész kereskedőnek tekintendő és tehát a közte és segédje közti szolgálati viszonyra az 1910/1920. M. E. sz. rendelet szabályai alkalmazandók. «A^ Ipartörvény 92. §-ában említett könyvvezetőnek — mondja a Kúria II. 1270/1929. sz. (1930. II. 25.) határozatának indokolásában — csak az olyan tisztviselő tekinthető, akinek szolgálati feladata a törvény szerint bizonyító erővel is bíró és a vállalat ügyleteit, valamint vagyoni állását teljesen feltüntető, a mérleg felállítására alkalmas könyveknek felelősség mellett vezetését felöleli, míg az anyagkészletek és készáruk nyilvántartására szolgáló egyszerű feljegyzések a kereskedelmi könyvvezetés fogalmát nem fedik. Hasonlókép a belső szolgálati jelentéseknek a felettes közegekhez való írásbeli megszerkesztése és elküldése nem azonos a kereskedelmi levelezés le-