Jogállam, 1930 (29. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 5. szám - Az adóssági fogság maradványai a magyar és a francia jogban

AZ ADÓSSÁGI FOGSÁG A MAGYAR ÉS FRANCIA JOGBAN. I 89 ményről: «vannak példák újabb időkből is, hogy az adós személye kéretvén, az odaítéltetett, nem ugyan, hogy Werbőczy értelmében mint szolgája eleget tegyen, hanem, hogy ha rejtett értéke van, szégyenbűi is fizessen, vagy ha nincs, hogy akárminő vétke súlyát sanyarogva is érezze». Werbőczy óta tehát az adóssági fogság nálunk is átment a fent vázolt átalakulási folyamaton és a végrehajtás egyik kényszereszközévé vált. Az 1852 szeptember ió-i igazságügy miniszteri rendelettel hatályba léptetett ideglenes polgári perrendtartás is fenntartja az adóssági fogságot, de csak sikertelen végrehajtás esetén, továbbá akkor, ha az adós vagyonát felfedezni vonakodik, végül az adós szökésének, illetve szökése gyanújának vagy elrejtőzésének eseteiben. E rendelkezések csupán az ideiglenes törv. szabályok 1861-ben történt életbelépésével vesztették el hatályukat, sőt Erdélyben a polgári törvénykezési rendtartás hatálybaléptéig (1869 júl. 1.) érvényesek voltak, Fiume városában és kerületében pedig egészen 1913-ig fennállottak! A váltóeljárásban az i8;o január 25-i rendelet szabályozza az adóssági fogságot. Ez a rendelet nálunk 1869-ig, Fiúméban 1913-ig volt érvényben. Az említett időpontok óta a magyar jog szakított az adóssági fogság intézményével, illetve annak csak egyes csökevényei találhatók fel jogrendszerünkben, mint amilyen a csődtörvény 121 —124. §-aiban szabályozott preventív célú letartóztatás. Az adóssági fogság maradványának tekinthető, mert azzal azonos jogi elven nyugszik, bár közjogi kötelezettségre vonatkozik is a Pp. 303. §-ában, a Bp. 195. §-ában és a katonai Bp. 193. §-ában foglalt az a rendelkezés, mely a tanuzási kötelezettségét mégtagadó tanú letartóztatásáról szól; ez a letartóztatás ugyanis nem rendbüntetés, hanem olyan kényszereszköz, mely közjogi kötelezettségének teljesítésére akarja szorítani a tanút. Az intézkedésnek nem büntető, hanem kényszerítő eszköz természete világosan kitűnik abból is, hogy ha a tanú közben vallomást tesz, vagy vallomásának felesleges volta kiderül stb., akkor az elzárást meg kell szüntetni. A magyar jog az adóssági fogságot az ex delicto származó kötelmek biztosítására sem tartotta fenn és a Btk. egyedül a be nem hajtható pénzbüntetésnek rendeli szabadságvesztés büntetésre való átváltoztatását, — aminek pedig, mint a büntetés végrehajtási módjának — az adóssági fogsághoz semmi köze sincsen. Nem okozhat e tekintetben félreértést az sem, hogy egyes külföldi törvényhozásokban a pénzbüntetés behajtásának biztosítására valóban az adóssági fogság szolgál, amikor is azon-