Jogállam, 1930 (29. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 5. szám - Az átértékelési törvény második évének gyakorlata

Df BLAU GYÖRGY. előállt kár összegét a kincstár ellen teljesen átértékelték (JH. 1263). Baleseti kártérítést (7. § 3. p.) ugyancsak valorizáltak annak dacára, hogy a baleset átcsatolt területen történt volt (JH. 542); persze nem az olyan kárt, amely nem «s?emélyt» ért (HD. 47). Ami a «határozott» kikötést e körben illeti (7. §. 4. p.), egy ízben liberális értelmezéssel megállapították ennek fennforgását (HT, 48, még 1928. őszén), máskor ellenben abban sem ismerték fel, hogy a Máv. körrendeletben ((teljes garanciát» vállalt alkalmazottaival szemben (MD. 71), holott ez esetben igen méltányosnak mutatta volna az ellenkező döntést az. hogy a körrendelet ellenséges betörés előtt, közérdekből óhajtotta helyükön tartani a vasutasokat!* ad 11. §. A felek megállapodása elrendelheti az átértékelést, rendezheti annak mértékét, — vagy ellenkezőleg irányulhat a valorizáció mellőzésére. Bár a törvénynek (11. §, 4. § 2. bek., 7. § 4. p.) szerencsétlenül stilizált és puszta szóhangzata (((határozott)) kikötés, «kifejezett» rendezés) arra is lenne magyarázható, hogy az átértékelés dolgát ezen a ponton nem kell favorizálni : az állandónak és általánosnak mutatkozó bírói gyakorlat igen helyesen logikailag interpretál és teljes energiával in favorem valorisationis értelmezi a felek előforduló kikötéseit s factum concludenseit. így pozitív irányban: a teljes átértékelés kikötése mint az öröklési szerződés értelmezése megáll, bár annak módosításául formahiány miatt nem állhatna meg (MD 87). Ugyancsak 100%-ot eredményez, ha az adós «a végleges pénzügyi rendezés bekövetkezte után»-ra ígérte a fizetést (JH 468); máskor is ioo0/o-ra (JH 1483), s egyébként is tágan magyarázták a kikötést (HT 15/1930).22a Negatív irányban: az átértékelésről való lemondási nem favorizálják. Természetesen ha a hitelező a pénzromlás világos tudatában, a zürichi kurzusok kifejezett felhívásával, határozottan mondott le (in concreto az értékkülönbözet I9/2o-áról, míg V20-át követelte); ez a lemondás megáll (pécsi tábla III. 784/1929); szintúgy: ha egy kereskedő többször, utoljára még 1926-ban * Szedés közben jelenik meg JH. 1950.465. : Község ingatlant vásárolt, vételártartozását amortizációs kölcsönné alakították; ez felmondatván, a Kúria 40O/o os átértékeléssel marasztalja a községet, kombináltan alkalmazva az 5. S 1. p.-ját és a 7. § 1. p.-ját. Szép példa a törvény értelemszerű és liberális kezelésére! 12a Már fentebb, a kölcsönnél utaltam az igen energikus MT. 65.-ra ; a 7. § 4. pontja kapcsán pedig HT 48.-ra. V. o. még HT 49-et (IV 610/1928, melyet — más közlési helyről — már Jogállam 1929. 187. lapon szerepeltettem ; a HT-beli közlés azonban bővebb és világosabb.). — MT 65-mal ellentétesnek látszik: MT 64. — Túlzásba természetesen nem vihető az értelmezés sem, amit helyesen mutat II. 8809/1926. Jogállam 130. lap. — MD 71-et már fentebb említettem a 7. § körében.