Jogállam, 1930 (29. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 1-2. szám

A M. KIR. KÚRIÁNAK $ 59. SZ. HATÁROZATA ÉS A M.T. J. «754-§-Ahivatvák a követelés fenn- vagv fenn nem állását végleg eldönteni, logikailag kizárja, hogy az igény alapos vagy alaptalan volta feltételeztessék. A törvény célszerűségi okokból végrehajthatónak nyilvánít egy bizonytalan sorsnak kitett bírói döntést és így olyan helyzetet teremt, melyről egyáltalában nem lehet tudni, hogv a teljesítés jogilag megvan-e alapozva vagy sem. A teljesítő pedig, aki aláveti magát a törvényes parancs kénvszerűségének. már a jogorvoslat alkalmazása által is kifejezést ad annak, hogy kötelezettségét jogszerűen fennállónak nem tekinti. Miképpen férne meg ezzel össze az olyan konstrukció, mely abból indul ki. hogy a volt jogalap később megszűnt. A condictio sine causa tehát kiküszöböltnek tekintendő. Nem fedi a fennforgó esetet a condictio indebiti. mert hisz a teljesítő nem téves teltevésből indul ki, mikor teljesít. Az előzetesen végrehajtható ítéletekből előálló jogviszonyok egyáltalában nem illeszthetők be az anyagi magánjog keretébe. Ezeket a jogviszonyokat a rohamosan emelkedő szám nélküli perek idézték elő. Mivel pedig a bíróságok nem képesek a jogi összeütközéseket a jogrendnek megfelelő gyorsasággal véglegesen elintézni, előállott az igazságszolgáltatás terén ögy szükségállapot, mely a perek tartama alatt ideiglenes intézkedéseket tesz elkerülhetlenné. Ha ezek bonyodalmakra vezetnek, úgy ezek megoldására csak a perjog lehet hivatva. A német polg. törvénykönyv első tervezete a 746. íí-ban foglalkozott az előzetesen végrehajtható ítéletek kérdésével, de ez a második olvasás alkalmával törölve és az egész komplexum a perrendtartásba vitetett át. A Plósz-féle perrendtartás ezeket a szabályokat átvette. Mellesleg megjegyezve azzal a monstruosus intézkedéssel, hogy a teljesítő a teljesítésből vagy a végrehajtásból származott kárának megtérítését követelheti. A végrehajtató, ill. az ítélet szerint teljesítést követelő fél tehát kártérítéssel tar^ tozik azért, mert a bíróság egv rossz ítéletet hozott és ő törvényadta jogával élt. Ez kézzelfoghatóan felforgatja a kártérítési jog fundamentumát. Kártérítés oly cselekményből (blyólag. melv törvény szerint meg volt engedve, valóban felülmúlhatatlan képtelenség. Egészen más a helyzet, ahol a végrehajtató saját veszélyére kér biztosítást vagy zárlatot. Eddigi fejtegetéseim tehát azt eredményezték, hogv a condictiók tanával kielégítő eredményhez nem juthatunk és hogy egy olvan. a perjogból kiemelkedő kérdésről van szó. melvnél úgv a törvényhozás, mint a bírói gyakorlat távol minden magánjogi kötöttségtől kereshet megoldást. A kérdést úgy lehetne formulázni: vájjon az előzetesen végrehajthatónak nyilvánított