Jogállam, 1930 (29. évfolyam, 1-10. szám)
1930 / 3-4. szám - A biztosítási szerződések körüli visszaélések meggátlásáról
JOGGYAKORLAT. 4. Telekadósság jogosultjának joga a biztosítási összegre. Az ingatlanon 60,000 márka erejéig telekadósság volt egy pénzintézet javára bekebelezve. A tényleg nyújtott hitel 18,000 márkát tett ki, mikor az ingatlanon lévő épület leégett. A tűzesetet követőleg a tulajdonos további 32,000 márka hitelt vett igénybe. A tulajdonos keresetét a biztosító ellen a bíróság jogerősen elutasította, mert a tulajdonos közlési kötelességét súlyos gondatlanságból megsértette. Minthogy a törvény értelmében a tulajdonos magatartása a jelzálogos hitelező ('telekadósság jogosultja) jogát a biztosítási összegre nem csorbíthatja, a pénzintézet perelte a biztosítót, amely csak a tűzeset előtt folyósított 18,000 márka erejéig lett volna hajlandó a bankot kielégíteni. A Reichsgericht szerint abból, hogy a telekadósság az alapjául szolgáló kötelmi jogcímtől független, következik, hogy a biztosító felelőssége a tűzeset után nyújtott hitelek erejéig is megállapítandó. A pénzintézet hitelező volt a telekadósság egész bejegyzett összege erejéig és a hitelnyújtást mindaddig folytathatta, amíg a tulajdonos jogának elenyészéséről tudomást nem szerzett. |Leipziger Zeitschrift für deutsches Recht 1930 febr. 15.. Cordes. III. Anglia. A kiutasítás hatása a domiciliumra. Egy 1906. óta Angliában élő külföldi 1909-ben angol állampolgárnővel kötött házasságot; a férjet 1926-ban az előző évben elkövetett kettősházasság bűncselekménye miatt elítélték és Angliából kiutasították. 1928-ban első felesége ellene Angliában bontópert indított házasságtörés miatt. A bíróság illetékessége csak abban az esetben volt megállapítható, ha a kereset beadása idején alperes lakóhelye Angliában volt. A felperes előadta, hogy férje Angliát választotta lakóhelye államául: a visszavonható kiutasítástól eltekintve, semmi adat sincsen arra. hogy lakóhelyét megváltoztatta volna; nem lehet állítani, hogy az, aki lakóhelyét akarata ellenére hagyja el, ezzel lakóhelyét jogi értelemben megváltoztatja. A bíróság felbontotta a házasságot, megjegyezve, hogy az alperes csupán a hatósági intézkedés kényszere alatt hagyta el az állam területét; nincs bizonyítva, hogy lakóhelyét megváltoztatni akarta volna. Blátter für Internationales Privatrecht, 1930. március.! Ez az eset érdekes adalékot szolgáltat a «lakóhely megválasztásé»-nak, mint jogilag jelentős ténynek a természete körül az irodalomban kialakult ellentétes felfogások harcához (1. különösen Péter Klein, Die Rechts'handlungen im engeren Sinne, 1912.). Közli: Dr. Fürst Lás;ló. oeáJlam XXIX. évf ;—4. füzet. 10 ^js;:
