Jogállam, 1930 (29. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 3-4. szám - A polgári peres eljárás reformja

IRK ALBERT. jelenséggel foglalkozó kriminológia részéről ért támadásokban szokás keresni. S így a klasszikus rendszer reformálását ama kriminálpolitikai szükségletre visszavezetni, hogy a klasszikus talajú tételes büntetőjogok a társadalom védelmét a bűntettesek bizonyos osztályaival szemben kellőképpen nem tudták biztosítani. Pedig, helyesen tekintve, az új irányok a klasszikus büntetőjog törzsén már előbb megindult belső sorvadási folyamatának csak siettetői, de nem előidézői voltak. Vagyis a klasszikus büntetőjog dogmatikája egy nagy, súlyos kórságban szenvedett, amikor elmulasztotta lefektetni azt a szilárd módszertani alapot, amelyen a maga fogalmait igazoltan kiépíthette volna. A bűncselekmény tanának azon absztrakt kiépítése, amely nem volt tekintettel a bűncselekménynek, mint jogi jelenségnek bioszociális tartalmára, elméletileg helytelen^ elindulásra és gyakorlatilag téves következtetésekre vezetett. így történt azután meg, hogy a klasszikus büntetőjogi fogalmak dogmatikai konstrukciói és a való élet jelenségei egymást kezdettől fogva nem fedték, amely eltérés az idők folyamán szakadékká meredt. Igen különös, szinte megfejthetetlen jelenséggel állunk szemben, amikor a klasszikus dogmatikai rendszerek hatalmas szellemi erővel való kiépítését vizsgáljuk. Minden tudományos rendszer előfeltétele a helyes fogalomalkotás. Ennek pedig elvi előfeltevése azon módszertani alap megjelölése, amelyen a fogalmak kiépíthetők. Ennek elmulasztásában, tehát eme belső tényezőben s nem külső hatásokban keresendő elsődlegesen a háború előtti klasszikus büntetőjog válságának mélyenfekvő oka. Vagyis a klasszikus büntetőjog dogmatikai rendszertani épülete még mielőtt a büntetőjogi új irányok részéről fenyegető nagy megpróbáltatásokkal szembe nézett volna, alapjaiban volt gyenge. Ily állapotban került vele szembe a bűncselekményt, mint bio-szociális jelenséget vizsgáló kriminológia s így indul meg egy, a klasszikus büntetőjog rendszerét destruáló folyamat. II. Eme folyamatban a klasszikusoknak a büntetőjog érintetlenségében való fenntartására irányuló törekvésével szemben mind jobban és jobban bontakozik ki a bűncselekménynek mint életjelenségnek kriminológiai vizsgálata, és egyre erősebb lesz a kriminálpolitikai törekvések hangoztatása. Az olasz pozitív iskola, a francia kriminológiai irány és a szociálista irányzat mellett kialakult bio-szociológiai irány a N. B. E. égisze alatt minden államban érezteti a maga hatását, nemcsak az elméletben, hanem már a gyakorlati törvényhozás terén is. Eme küzdelemtől méltán volt várható az anyagi büntetőjog megújhodása.