Jogállam, 1929 (28. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 1-2. szám - Esetek az angol esküdtbíráskodás köréből

DT DEGRÉ MIKLÓS. jogi értékhatárok felemelése, amely rendelkezés a vagyon elleni bűncselekményeknek, főkép a lopásoknak, de még inkább a sikkasztásoknak jelentékeny részét a törvényszéki hatáskörből a járásbírósági hatáskörbe utalja s ez által a felsőbíróságokat felszabadítja ama kötelesség alól, hogy munkaerejüket kisjelentőségű büntető ügyek elintézésére forgácsolják. . A törvénynek másik idevonatkozó rendelkezése az, mely megengedi, hogy a felsőbíróságok a revíziót tanácsülésben gyakorolják. Ezt a rendelkezést a törvény megalkotása idejében a jogászközönség valóságos felháborodással fogadta. Ezt a megütközést megérteni nem tudtam, mert a rendelkezés eljárási jogunkban egyáltalában nem újszerű. Hiszen a büntető perrendtartás életbeléptetését megelőző időben, tehát 1900-ig a felsőbíróságok tárgyalásokat egyáltalában nem tartottak és az öszszes elébük kerülő ügyeket tanács-ülésben intézték el. Elismerem, hogy erre az álláspontra való visszatérés nem volt rokonszenves. De ezt a parancsoló szükség tette kötelességgé. A büntető perrendtartás ugyanis a nagy és gazdag Magyarország számára készült. Azóta hazánk borzalmasan megcsonkíttatott, anyagilag pedig tönkrementünk. És ahogy a magánháztartások kénytelenek igényeiket redukálni: így áll a dolog az államháztartásban is. Ez indokolta az egyszerűbb és azért olcsóbb eljárás; nemre való visszatérést. De ezt is az új törvény csak a lehető legszűkebb keretek között engedi meg. A tanács-ülésben való elintézés ugyanis csak abban az esetben van megengedve, ha az ítélőtábla a kir. törvényszék által megállapított tényállást egész terjedelmében magáévá teszi. Ha a tényállást akár vádlott javára, akár vád^ lott terhére megváltoztatja: úgy tárgyalást köteles tartani. Tárgyalást köteles ezenkívül tartani, valahányszor azt az ítélőtábla bármily fontos okból szükségesnek ítéli. De ezen keretek között is nem az összes ügyekre nézve engedi meg a törvény a tanács-ülésben való elintézési, hanem csupán azokra nézve, melyek a törvény életbeléptetése napján a felsőbíróságoknál elintézre vártak. Tehát csak a hátralékra nézve. És még itt is tesz a törvénv egy nagy engedményt. Feleket ugyanis feljogosítja arra, hogy bármely ügyben tárgyalás megtartását kérjék. Ha a felek bármelyike ebben az irányban, kérelmet terjeszt elő: úgy a felsőbíróság köteles az ügyben tárgyalást tartani és a perorvoslatot tárgyaláson elintézni. És a törvénynek ezzel a rendelkezésével kapcsolatosan mutatkozik egy rendkívül érdekes jelenség. És ez az, hogy a felek aránylag kevés esetben kérték az ügyeknek tárgyaláson