Jogállam, 1929 (28. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 1-2. szám - Esetek az angol esküdtbíráskodás köréből

HÁROM ÉVNYITÓ BESZÉD. 4.' szerény optánsperünkre jól vigyázzanak a világ döntő körei, mert az abban eleintén követett és tervbe vett eljárás a legveszedelmesebb aláásása volna a nemzetközi bíráskodás súlyának és tekintélyének. Az egész elfogulatlan világsajtó visszhangzott az elismeréstől. Dicsekvés nélkül mondhatjuk, hogy jóformán a mi fényesen képviselt magyar álláspontunknak köszönhető, hogy elhárították a leglesujtóbb csapást, mi a döntőbíráskodás rendjéhez fűzött nagy érdekeket egyáltalán érheti. A magyar álláspont szóval és írásban mindig a nemzetközi bíráskodás függetlenségét hangsúlyozta, mindig fennen hirdette, hogy a független bírói útra tartozó jogkérdések nem vonhatók el az illetékes bírák fórumai elől. A mi hazánkban általában a közvéleményben mélyen gyökeredzik a független bírói oltalom minél szélesebb körű érvényesülésének vágyd. Ma már senkinek se jut eszébe megállani a közigazgatási bíróságról szóló törvény (1896 : XXVI.: taxaciójánál. Éppen ellenkezőleg, azt mondhatom, hogv alig van újabb törvény, mely ne tágítaná a magyar királyi közigazgatási bíróság hatáskörét. Összeolvastam. Az általános közigazgatási osztály ügykörét 1898 — 1927-íg harminchat új törvény, a pénzügyi osztály ügykörét 1909 1928 ig tizennégy ú) törvény terjeszti ki. A közigazgatási osztály minőségi ügykörének kiterjesztésével a közigazgatási bíróság mindinkább közeledik az alkotmányjogi kérdések bíráskodása felé. Például szolgáljon erre a garanciális törvény és a képviselőválasztási bíráskodás. Semmi kétség, hogy a messze jövő képe az, hogy a kontenciózus ügyek egyenesen elvi alapon kerülnek közigazgatási bíráskodás elé. Ezzel a gondolatkörrel már most is karöltve szokták emlegetni a~ alsófokú közigazgatási bíróságok felállítását. Annak elhatározása nem mireánk tartozik, hogy mikor válik elkerülhetlenüi szükségessé az alsófokú bíráskodás szervezete. Sok szól a mellett is, hogy addig, míg kegyetlenül megcsonkított kis Magyarországon élünk, csak oly nagyobb arányú szervezeti reformokat létesítsünk, amelyek valóban elkerülhetienül szükségesek. Ezzel kapcsolatban e hely komolyságához méltó meggondolással mondom, hogy lehetőleg ne s;aporítsuk a sok jogszabályt. Máris, különösen a szapora rendeleti jogszabályok területén a paragrafusok oly tömkelegében élünk, hogy míg azelőtt az volt a bíró jelszava: «Da mihi factum dabo tibi ,ius»> adj nekem tényállást, adok neked jogot) — ma igazán a szanálási és mindenféle egyéb rendelet-tömegben azt kell a bírónak először megállapítani, hogy állunk a jogforrásokkal, mi